9.-10. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

Coeur D’Alene, Idaho

Szeptember 16.

Horse

Fordította: MANDY

Horse hátradőlt az ágyra, Serena fenekét figyelte, miközben a lány úgy lovagolt a farkán, mint egy rodeó királynő. Jobb, mintha az arcát nézte volna. Nem, mintha Serena nem lett volna, csinos, de Marie-nak a nyomába sem érhetett.

Nos, ő… Egész nap el tudta volna nézni az arcát.

A legtöbb testvére azt akarta, hogy felejtse el a ribancot. Az olyan nők, mint ő, nem érték meg a fáradságot, csak fogj egy édes kis popsit, hogy az legyen a házi egered, ha az egyéjszakás kalandok nem jönnek be neked. És ha a csaj az idegeidre megy? Hát, mindig vannak más ribancok, akik alig várják, hogy átvegyék a helyét. Serena megállt és megfordult, hogy ránézzen.

– Figyelsz rám?

Felnevetett és megrázta a fejét.

– Bocs, bébi, elmerültem a gondolataimban. Csak folytassuk, jó?

Bátorítóan megpaskolta a lány fenekét, mire az rámosolygott a gondosan kifestett ajkaival. Profi volt, nem volt kérdés. A pinája, mint egy satu, a szája, mint egy porszívó. Bolond lenne, ha megfontolná, hogy feladja, ezt a sok szexi picsát egy old ladyért, aki hivatalos kurva lehetne.

De milyen egy kurva…

Marie-val soha nem unatkozott, és ez volt a kibaszott igazság. És azt sem gondolta volna, hogy elkalandozik a figyelme, miközben a lány a farkán volt. Nem volt profi, mint Serena, de neki volt a legédesebb puncija, amit valaha is kóstolt. Francba, újra meg akarta kóstolni. A gondolat még keményebbé tette.

Egy órával később Serena már elment, de Horse még mindig nem mozdult ki az ágyból. Lassan ideje volt indulni a klubházba, de ő csak Marie-ra tudott gondolni. Meg akarták beszélni a templomban Jeff-filkó szarságait. Basszus, Marie kibaszott öccse egy idióta volt. És nem, mintha nem lettek volna türelmesek. Horse kezdett el ,,hibákat” találni az utalásokban majdnem három hónappal ezelőtt. Eleinte kicsiket, egy ezres itt, ötszáz ott. Aztán nagyobbakat. Jeffnek volt mindenféle kifogása, az egyszerű elgépeléstől kezdve a jelentésekkel való lemaradásokig. De végül minden egy irányba mutatott – Jeff sikkasztott. A faszfej azt hitte, hogy lophat a Reaperstől és még élve élvezheti is. Horse, ha csak rágondolt erre a szarságra, öregnek érezte magát.

Nem mintha Jeff nem tudta volna, hogy mibe bonyolódott bele. A pokolba is, ő ment el hozzájuk. Ők már az elejétől fogva világossá tették, hogy nem fognak tolerálni semmilyen faszságot,és az említett faszságok büntetése nagy lesz. A legrosszabb része a járulékos veszteség lenne. Marie. Ő szerette ezt a gyökeret, tényleg szerette.

Horse nem látott happy endet. Ha Marie az ő old ladyje lett volna, akkor talán egy kicsit jobban meg tudná védeni az öccsét. Esélyt adni neki, hogy mentse a seggét. Ahogy a dolgok álltak, a balfasznak annyi volt, annyi esélye lehetett, mint Horse-nak Marie-val. A legjobb esetben soha nem tudná meg, hogy mi történt Jeff-fel, élete hátralévő részében csak gondolkodna és gyanakodna, hogy a Reapers ölte-e meg.

A legjobb esetben.

És a legrosszabban?

A zsaruk megjelennének az ajtajánál, hogy elmondják neki, Jeff testét megtalálták elásva, leszámítva a golyóit és a farkát, és egy ,,R” betű – Reapers –, volt belevágva a rohadt testébe. De Marie nem akarta, hogy ,,gyűlöljék egymást” azért, ami a hőforrásoknál történt. De ez volt a legkisebb gondja, az isten szerelmére.

Bassza meg.

Horse arra gondolt, hogy milyen szexin nézett ki azon a képen, amit küldött neki, amin ki volt öltözve. Menetrend szerint vigyázzba állt a farka, dugásért könyörgött, mintha Serena nem az előbb csavarta volna ki.

Marie képe aranyos volt és szexi, pont, mint ő. A fürdőszobai tükörből lőtte, ki volt öltözve és bulizni indult a barátaival. A kis fekete ruha, túl sokat mutatott a dekoltázsából. És a lábai… Nem lehetett látni teljesen a lábait, de bármelyik faszfej, aki mellette áll, látni fogja és még többet is, ha a lány lehajol kicsit. És az a necc harisnya? Kibaszott első osztályú.

Lenyúlt és megragadta a farkát, a kezét fel-le csúsztatta rajta durván. A másik kezével a telefonja után vadászott, meg akarta nézni a képet, de nem volt az éjjeliszekrényén.

Basszus, tegnap éjjel a klubházban hagyta. Nem számított, a képe úgyis az agyába égett. Majdnem eszét vesztette azon az éjszakán, amikor a lány elküldte neki. Fantasztikusan nézett ki, nem volt kérdés. De a nőjének nem volna szabad így felöltözve kimozdulni, csak ha ő is vele van és megvédi. Azon a helyen minden férfi vetni fog egy pillantást azokra a lábakra és látják magukat, ahogy a lányt az asztalra döntik, a farkukat pedig a seggébe nyomják.

A gondolattól, hogy a lány szétterpesztve lehajol, elállt Horse lélegzete, és előváladék jelent meg a farkán. Felcsúsztatta a kezét, elkenve rajta a nedvességet és elkezdte komolyan verni magának. Már látta is. Felmenne a lányhoz a klubba, mögötte állna, ahol ő nem láthatná. A lány a barátnőjével beszélgetne, nevetgélne és valami rózsaszín csajos szart szürcsölgetne, mert Marie igazi csaj volt. Az ajkai körbefonnák a szívószálat, és úgy szívná le a piát, ahogy a spermáját szívná szopás után.

Felcsúsztatta az ujjait, még több előváladékot felfogva és a farka végén körözött. Basszus, ez jó érzés volt. Mit mond el egy férfiról az, hogy jobban esik neki kiverni egy emlékre, mint szexelni egy olyan ribanccal, mint Serena, aki fordítva lovagolja meg?

Horse érezte a megduzzadt golyóiban, hogy közeledik a tetőpont, az élvezet bősége csak Marie-nak. Neki volt a legszexibb szája, a leglágyabb kezei és a puncijáért képes lett volna meghalni. Már alig várta, hogy végigszívogassa a melleit és dörzsölgesse, míg a lány ujjazza magát. Mi a pokolért nem sikerült még megdugnia őt? Itt az ideje, hogy helyrehozza.

Felmenne utána, körbefogná, kivenné a kezéből az italt és az asztalra tenné. Aztán megragadná a lányt a csípőjénél fogva, mielőtt az tiltakozhatna, felemelné a kis testét a karjaiba és bevinné őt a fürdőszobába. Az olyan popsik, mint az övé, túl szexik voltak ahhoz, hogy várjon vele, míg hazaérnek. Valószínűleg kicsit picsog majd, ha ő ráhajol, de elhallgattatná, és figyelmeztetné, hogy támaszkodjon a pultra. Basszus, az ő csaja mindenen tudott picsogni. Amikor rágondolt Marie arcára, hogy ki volt borulva, amikor édes popsinak nevezte őt, megrándult a farka és egy pillanatra le kellett állnia.

Nem jó ellőni a puskaport a legjobb rész előtt. Egy perccel később már eléggé lehiggadt ahhoz, hogy indítsa a fantáziáját.

Ledöntené a lányt és becsúsztatná a kezét a kis ruha alá, felhúzva azt, míg látná a hátát. A neccharisnyát egy harisnyatartó tartaná, egy hozzáillő fekete tangával. Ő lenyúlna és félrehúzná a keskeny anyagot, beledugná az ujját a puncijába, csak hogy érezze, milyen forró és szűk a lány. Talán kicsit panaszkodna, de Marie mindig készen állt rá, nem kérdés. Horse hagyta, hogy a fantáziája újra átvegye az irányítást. Bassza meg…

Gondolatban már kicipzározta a farmerját, csak annyira tolta le, hogy ki tudja húzni a farkát és a golyóit, és a farka fejét hozzádörzsölte a lány fenekének széléhez. A lány megborzongott, mire ő lehúzta róla azt a kacér kis bugyit, egészen a padlóig. A lány kilépett belőle, magassarkúin szélesre terpesztett, felbillentette a fenekét, beinvitálva a férfit. Udvariatlanság lett volna egy ilyen meghívást visszautasítani.

Horse lenyúlt, megfogta a farka végét, végighúzta néhányszor a puncija nyílásánál, mielőtt behelyezte volna. Aztán megfogta a lány derekát a kezével, szorosan tartva őt aztán teljesen beledöfte magát. A lány felkiáltott, az izmok megfeszültek a farka körül. Talán lassabban kellett volna csinálnia, valószínűleg a lány még soha nem volt olyan nagy férfival, mint ő.

– Bocs, bébi – motyogta.

– Semmi gond – suttogta a lány és mélyen beszívta a levegőt.

Horse érezte, hogy a lány megfeszül körülötte, rángatta és erősebben szorította, mint az az istenverte masszőr a spokane-i belvárosban. Olyan kurva szexi volt. Horse nem tudott tovább várni.

Lassan kihúzódott, miközben a lány szorította őt, az izmai rángatóztak. Már majdnem kihúzódott teljesen, érezte a lány ajkainak szorítását a farka szélén, mielőtt újra belecsapódott. Majd a dolgok vaddá váltak ezután.

Minden erejét össze kellett szednie, hogy talpon maradjon, amikor Marie-t dugta. A lány minden egyes alkalommal zihált, amikor elérte a mélypontját, a puncija olyan erősen szorította körbe a farkát, hogy az már majdnem fájt. Bassza meg, olyan jó érzés volt benne lenni. Újra és újra belenyomult a lány vékony testébe, míg nem érezte, hogy a golyói felhúzódtak, készen állt rá, hogy a töltetét a lány méhébe lője. Marie is közel volt. Olyan nedves és lucskos volt, hogy minden lökés cuppogott és a lány még többért könyörgött, hogy dugja őt keményebben.

Horse előrehajolt, eltakarva a lány testét az övével, nekitámaszkodva a pultnak az egyik kezével, míg a másikkal a lány csiklóját kereste.

És ott volt.

Horse nekinyomta az ujját, de már túl messzire ment, hogy gyengéd vagy finom legyen. De úgy tűnt, a lány nem bánta, mert, ahogy megérintette őt, felrobbant körülötte, mint egy kibaszott bomba, sikoltozva. Hihetetlen érzés volt, ahogy az egész teste rajta központosult, megragadva őt, könyörögve, hogy élvezzen el.

Ő is megadná neki.

Horse elengedte a csiklóját, mindkét kezét a pultnak támasztotta, ahogy elkezdte igazán keményen dugni őt. Nyögéseik keveredtek, ahogy magáévá tette a lányt, magáénak bélyegezve és olyan keményen dugta, hogy a lány a farkát a torka hátuljánál érezte.

Marie.

Az ő csaja.

Az ő tulajdona.

Csak az övé.

Horse felrobbant, olyan keményen élvezett el, hogy elfelejtett levegőt venni. Hagyta lehullani a kezét a farkáról, elengedte a fantáziáját. Aztán elkezdett magán nevetni ott a hálószobában, a hang minden volt, csak vicces nem, mert a kibaszott Marie a fejében sokkal jobb volt, mint a kibaszott Serena élőben.

Akár le is lőhetné magát, hogy túl legyen rajta.

* * *

Horse felhajtott a klubházhoz, majdnem lekésve a templomot, mert igen csak szűkre szabta az időt. Az egyik jelölt kint állt a parkolóban, figyelte a motorokat és a kapun tartotta a szemét. A Reapers tizenöt évvel ezelőtt vette meg a régi Nemzeti Gárda épületét, a fegyverraktárát.

Betontömbökből épült, az udvara fallal volt körülvéve, ablakai kicsik voltak, így tökéletes volt klubháznak is és erődnek is. Nem, mintha támadás érte volna mostanában. Vitathatatlanul a Reapers uralta a környéket, az összes többi klub az ő áldásukkal működött. Ez volt a megbeszélés témája. Megvédeni ezt az uralmat.

Horse besétált a klubházba, ami mindenekelőtt társalgó és pihenőhely volt. Persze az emelten voltak szobák, amiket éjszakai látogatásokra is berendeztek, és néhány raktár, de soha semmi túl érzékeny dolgot nem hagytak itt. Legalábbis semmi olyasmit, amit a rendőrök megtalálhatnak. A zsaruk nem sűrűn tűntek fel, de amikor házkutatási parancsot hoztak, szart sem találtak.

A lányoknak át kell jönniük és kitakarítani a helyet, döntött Horse, undorodva nézve körül a klubházban. Az előző esti parti maradványai, szemetei még mindig ott voltak, bemocskolva az asztalokat, a kanapékat és a hosszú bár melletti egyik falat. A legtöbben még valószínűleg fent aludtak, habár egy koszos szőke, szűk farmerszoknyában és kötős topban a kanapén volt elterülve, széttárt lábakkal. Hála Istennek, hogy ő már nem lakott itt, most, hogy már megvolt a saját helye, összerándult arra, hogy mit tartott korábban normálisnak higiénia szempontjából.

Hát, ja, öregszik.

– Jössz, tesó? – kérdezte Ruger, egy teletetovált és piercinges rövid kakastaréjos férfi. Az ajtónál állt egy másik jelöltükkel, Painterrel. – Az utolsó vagy.

– Ja, igen, bocs – válaszolt Horse. Painternek adta a fegyverét, aki óvatosan a pultra rakta a többihez, a mobiltelefonokkal teli doboz mellé.

– Az enyém már a dobozban van? – kérdezte. – Azt hiszem, tegnap este itt hagytam.

– Igen.

Horse bólintott köszönete jeléül és besétált a templomba. Tizenöt fickó, három kivételével mind aktív, teljes jogú taguk, már a nagy, faburkolatú asztalnál ült, ami valaha valami puccos konferencia termet díszített. Most tele volt ezer karcolással és kis faragásokkal, a közepére pedig egy nagy RFFR volt festve – Reapers Forever, Forever Reapers.

– Örülök, hogy csatlakozol hozzánk – mondta Picnic, az asztalfőnél ülve. – Azt hittük, Serena beszippantott téged. Elvesztél a pinájában?

– Pontosan öt óra van – mondta Horse megvonva a vállát, miközben ledobta nagy testét szemben egy üres székre. – Mit mondhatnék? Én egy precízen hangolt, nagy teljesítményű gép vagyok, ellentétben veled és a nyomi motoroddal.

– Baszódj meg – válaszolta Picnic vigyorogva. Aztán a tekintete komolyabbá vált.

– Jól van fiúk, ma valami fontosat kell megbeszélnünk. Azt hiszem, már mindnyájan tudjátok, hogy van egy tolvajunk. Jeff Jensen, a számítógépes pali, Yakima völgyből. Most jöttem vissza a reggeli találkozónkról, nem történt előrelépés.

– Ő az a fickó, aki az offshore dolgainkat kezeli, nem? – kérdezte Ruger.

– Igen – válaszolt Horse. – Egy számítógépes zseni, érti a dolgát, az utalásaink visszakövethetetlenek. Isten a tudója, hogy fizetünk is neki érte. De ez nem elég. Hónapok óta sikkaszt. Már egy ideje figyeljük, adtunk is neki lehetőséget, hogy jóvá tegye, szóval itt nem csak arról van szó, hogy elbaszta. Határozottan sikkasztott. Nem nagy összeget a vagyonunkhoz képest, de akkor sem hagyhatjuk, hogy ilyen szar megtörténjen. Rossz az üzletnek.

– Ha egynek hagyjuk, akkor mind meg fogja próbálni – szólalt meg Picnic. – Elkezdjük elveszíteni a tiszteletet, aztán a következő az lesz, hogy tudjátok, a lányok a Line-ból más motoros kluboknak adnak majd italokat és öltáncokat.

– Mekkora a kár? – kérdezte Bam Bam.

– Eddig pontosan ötvenezer dollár – válaszolta Horse. – Ide-oda tologatta, elvesz néhány ezrest, aztán megpróbálja visszafizetni. Talán szerencsejátékon is használja. Utálom, hogy elveszítjük őt, mint ütőkártyát, mert nincs senki, akivel pótolni tudnánk. Ezért adtunk neki annyi esélyt, hogy helyrehozza a dolgokat. De a vesztesége egyre nagyobb lett – mivel ez a múlt héten még csak húszezer dollár volt, gyorsan emelkedik. Ha engedjük, hogy túl sokáig elmenjen, komoly pénzhiányunk lesz. Még az is lehet, hogy elmenekül.

– El kéne ásni – mondta Max, határozott és hideg hangon. Horse rápillantott, meglepetten látta, hogy az arca kipirult, de a kis izom az állán kirajzolódott a visszafojtott érzelmektől. Max még próbaidőn volt, és nem volt szokás, hogy egy srác az ő helyzetében sokat beszéljen a templomban. Maxnak azonban hamar felforrt a vére. Egyike volt a legkeményebb férfiaknak, akikkel Horse valaha is találkozott, ami azért sokat elmondott.

– Mi megtettünk mindent, épp csak nem vezettük a klotyóra és töröltük ki a seggét. Mindig ígérgetett, mindig bocsánatot kért, de soha nem változott semmi. Látnotok kellett volna tegnap este. Tuti, hogy trükközik. Itt az ideje, hogy csökkentsük a károkat.

A szavak súlyosan lógtak a levegőben.

– Mennyit tud a klub üzleti dolgairól? – kérdezte Duck, egy vietnami veterán, aki már nem tudott hosszú túrákat tenni. A legtöbb idejét a klubházban töltötte, sört ivott és történeteket mesélt a lányoknak azokról az időkről, mikor a férfiak, férfiak voltak, és a nők tudták, hol a helyük. Horse nem igazán kedvelte a fickót, de az életét is rábízná. Bármelyik testvérére rábízná.

– Túl sokat – válaszolt Horse nehéz hangon. – Nagyon is sokat. Nagy kockázat, ha nem kötünk valamilyen biztosítást.

– Milyen biztosítás elég jó egy ilyen fickóra? – kérdezte Max, láthatóan verekedni akart, habár Horse rohadtul nem értette, miért.

– Ez egy hazug tolvaj. A pénz, amit a munkájáért fizettünk neki, bárkinek elég kellene, hogy legyen. Ehelyett egy odúban lakik, füvet szív és várja, hogy a nővére hazahozza neki a kibaszott szánalmas kis fizetési csekkjeit. Milyen ember él így? Még ha el is kezdene tisztán játszani, már soha nem tudnánk hinni neki. Valószínűleg tele van őrült hazugságokkal.

– Ez az igazság – motyogta Picnic. Felnézett Horse-ra, arca komoly volt.

– Akkor egyetértünk?

Horse körbenézett a teremben és látta, hogy Jensen halála van írva minden arcra. Nem tudott velük vitatkozni – a férfi túl sokat tudott. El kellett távolítani.

Bassza meg.

Marie-ra gondolt, hogy nézett ki, mikor dühös volt rá, tüzet okádott, mint egy kis sárkány. A fenébe is, ő bele akart jutni abba a nőbe. Egyszer közel sem lenne elég. Szokás szerint a farka üdvözölte az ötletet, de ami igazán a szakadék szélére taszította, az a gondolat volt, hogy Marie sírni fog amiatt a barom seggfej miatt.

Ezt nem hagyhatta.

– És mi lesz a nővérével? – kérdezte.

– Mi lenne vele? – kérdezett vissza Picnic, óvatosan semleges hangon.

– Ő lesz az old ladym. Némi csinos biztosításként – mondta Horse, tisztában volt a testvérei egymás között váltott éles pillantásainak.

– És ha családról van szó, másként intézzük a dolgokat és ezt tudjátok ti is.

– Legutóbb, ahogy hallottam, nem nagyon ment bele a dologba – válaszolt lassan Picnic. – A lány még csak nem is érdeklődött utánad tegnap este, Horse.

– Van rá precedens. Nem mindegyik old lady kezdi úgy, hogy megfeleljen a prioritásoknak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen igényt tartani rájuk, ha az elnök jóváhagyja és a tagok is egyetértenek. Volt már ilyen.

– Persze, harminc évvel ezelőtt – förmedt rá Bam Bam. – Akkoriban minden szarságot megcsináltak. Most már modern világban élünk, tesó, nem rabolhatsz el csak úgy egy tyúkot és viheted haza.

Duck felhorkant és rácsapott az asztalra, megriasztva mindenkit.

– Ti, puhapöcsök úgy beszéltek a modern világról, mintha nem szarnánk telibe a szabályait. Emlékezzetek rá, kik vagyunk – bömbölte.

– Férfiak vagyunk – egy százalékosak. Az MC világ kibaszott királyai. Nem követjük a szabályokat, mi magunk alkotjuk a saját kibaszott szabályainkat. Horse testvérem egy nőt akar, és eléggé akarja, mert idejött a klubba és bedobta magát érte. Ki tett eddig ilyet valaha is?

Körülnézett a teremben, mindenkire sorban dühösen ránézett. Horse elharapott egy vigyort. Duck belejött, nem számított erre.

– A testvérünk idejött a klub elé és elmondta nekünk, hogy szándékában áll egy old ladyt szerezni – folytatta Duck. – A helyzet bonyolult. Mindannyian tudjuk, hogy első helyen nála a klub áll, úgyhogy mi meghallgatjuk őt és támogatjuk a játékban. Lehet, hogy nincs mindig igaza, de ő mindig a testvérünk. Úgyhogy kis faszszopók, ezt kéne átgondolnotok, mielőtt egy nap megjelenek itt és azt látom, hogy csöcsöket növesztetek a golyóitok helyén.

Duck egy morgással visszaült a helyére.

– Mi lenne, ha elmondanád nekünk, hogy mit gondolsz igazából, Duck – mondta Ruger nevetve és hátradőlt a székében. – Jézus.

– Igaza van – mondta Horse halálosan komoly hangon. – Lehet, hogy nincs mindig igazam, de én mindig a testvéretek vagyok– legalábbis azt hittem, hogy az vagyok. Egy Reaper elveszi, amit akar. Benne vagytok?

Picnic sóhajtott.

– Egy idióta vagy, ugye tudod? – mondta. – Ő nem része a világunknak, fogalma sincs, hogy mire számítson és még csak meg sem akarja próbálni. Ennek nem lesz jó vége.

– Ez az én problémám, nem?

– A te problémád, amíg ellenőrzésed alatt és a klub ügyein kívül tudod tartani – válaszolta Picnic. – Kedves lány, bírom őt. Jól tud főzni, kurvára imádom a krumplisalátáját. Bacont is tesz bele. Jó lenne, ha kaphatnánk ebből a szarból a vacsorához, ha legközelebb malacot sütünk. De még dűlőre kell jutni az öccsével kapcsolatban. Ez kicsit bonyolultabbá teszi a dolgokat.

Horse elmosolyodott. Ő nyert – a többi csak részletkérdés volt.

– Akkor ő lesz a biztosítékunk – válaszolt. – Tudasd az öccsével, hogy ha nem fizeti nekünk vissza a pénzt, soha többet nem látja a nővérét. Adjunk neki néhány hónapot, aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

– Gondolod, hogy megtalálja a módját, hogy visszafizesse a pénzünket? – kérdezte Picnic.

– Fogalmam sincs – vallotta be Horse. – A fickó gyakorlatilag gyártja a pénzt, egy aranytojást tojó tyúk, amikor koncentrál és józan. Elegendő motiváció és mindent megtesz értünk.

– Eddig nem tette.

– Szereti a nővérét – mondta Bam Bam csendesen. – Egy sunyi seggfej, de tényleg törődik a lánnyal. A saját szememmel láttam. Nem hiszem, hogy cserben hagyná.

– Gondoskodunk rólą, hogy tudja – ha nem fizet, a lány nagy bajban lesz – mondta Horse.

– Ha fizet, rendben van. Ha elbaltázza, elássuk. Mindenki nyer.

Kivéve Marie-t. De Jensen nagyfiú volt, az ő döntése volt, hogy üzletel a Reapers MC-vel, aztán átbassza. Ha nem Marie-ről lenne szó, ő már kurvára halott lenne.

– És a tisztelet? Azt hogy oldjuk meg? – kérdezte Ruger. – Le kell védenünk a bázisainkat. Nem tűnhetünk gyengének.

– Ez igaz – mondta Picnic. – De elvenni a fickó nővérét és túszul ejteni? Ez vérrel fizetés, ezt elterjesztjük a megfelelő helyeken. Így kell lennie.

– Egy dolgot elfelejtesz – szólalt meg Max. Horse ránézett, megpróbált olvasni a gondolataiban. Valami nem volt rendben Maxszel. Mindannyian törődtek a klub dolgaival, de ez most egy lépéssel előtte volt. Majdnem személyes.

– A pénz – folytatta Max. – Az egy dolog, hogy hagyjuk Horse-nak, hogy megszerezze ezt a kis baszni való játékszert, le szarom. De a másik, hogy csak ülök és elveszítek ötven lepedőt. Nektek, fiúk, lehet, hogy van dugipénzetek, de nekem nincs. Biztosak vagyunk benne, hogy megkockáztatunk ennyi pénzt a faszfej miatt, aki átver minket, ráadásul azt is kockáztatjuk, hogy a zsarukhoz szalad.

Horse összehúzott szemmel nézett Maxre, aki állta a tekintetét. A fickó nem hátrált meg.

– Ez egy jó meglátás – mondta Bam Bam szelíd hangon. – Persze, ha most kiiktatjuk őt, akkor soha nem látjuk viszont a pénzünket, Max.

– Hát, talán nem lógna ennyire ki a fenekünk, ha Horse egy kicsit jobban odafigyelt volna rá.

Picnic felült.

– Lassan a testtel, testvér – szólalt meg hideg hangon. – Horse megtette a dolgát. Az én döntésem volt, hogy hagyjuk végigjátszani, és jó okom volt rá. Ez a kis szarházi, az elmúlt két évben könnyedén hozott a klubnak félmillió dolcsit. Ilyet az ember nem dob csak úgy félre, ha nem muszáj. Ez a fasz tehetséges, nem lehet csak úgy helyettesíteni. Ezért is tetszik az ötlet, talán megmenthetjük még a helyzetet.

– Én nem szavazok rá – mondta Max. – Végezzünk vele.

– Miért nem veszem meg őt? – kérdezte Horse. Elképedve fordult felé mindenki.

– Megvásárolom Marie-t a klubtól, és Jensennek adunk még egy lehetőséget. Ötven lepedő, az én zsebemből a klub számlájára. Várunk és meglátjuk, hogy Jensen előteremti-e a pénzt és a kamatot. Ha igen, visszakapom a pénzemet és a klub is profitra tehet szert. Ha nem, akkor én állom.

– Ez kurva gáz – motyogta Bam Bam. – Semmilyen pina nem ér meg ennyit.

– Ő nem egy pina.

– Mindegyik egy pina – csattant fel Max. Horse elkapta a tekintetét, lebámulva rá.

– Szépen játsszatok, fiúk – mondta Picnic. – Azt hiszem, bolond vagy Horse, de nekem rendben van. Neked is elég jó, Max?

Max egyetértve lehajtotta a fejét.

– Egyetértek Picnickel, bolond vagy – mondta Bam Bam. – Legyen egy pokoli jó műsor. A lány utál téged, Horse. Jensen mondta nekem.

– Hát én is eléggé ki vagyok rá akadva – mondta Horse. – Ezen még dolgozni fogunk. De ő az enyém, így lesz és kész.

Picnic a szemeit forgatta, Ruger felhorkant.

– Jó látni, hogy a fiatalok férfiként viselkednek, nem pedig kóristalányként – morogta Duck, helyeslően nézve körbe.

– Szavazzunk. Én sört akarok.

* * *

Horse nagyon jól érezte magát, mikor eljött a megbeszélésről. Fájni fog kifizetni azt a pénzt, nem kérdés. De már úgyis gondolkodott azon, hogy egy új boltot húz fel a birtokon, úgyhogy pénze volt. És kurva biztos volt, hogy Marie-t jobban akarja, mint egy boltot. Alig várta már, hogy hazajöjjön hozzá egy nehéz nap után, a főztje illatára a házban, látványára egy szál kötényben.

Kellemes.

Horse kiszedte a telefonját a dobozból azon gondolkodva, hogy talán fel kellett volna hívnia a lányt korábban. Megkapta az édes kis szöveges üzeneteit és tudta, hogy megbántódott. A pokolba is, meg is akarta őt bántani, ezt be is vallhatja. A lány is megbántotta, úgyhogy lógva hagyta pár napig…

De most, hogy valósággá vált, hogy együtt lesznek? Ideje, hogy elengedje. Kilépett a klubházból a napfényre és bekapcsolta a telefont. Folyamatosan pittyegett, így tudatva vele, hogy a múlt este óta lemaradt egy kevés üzenetről.

Marie: Horse, hiányzl

Marie: Miért nm válszolsz?

Marie: Horse, mint a neved. Pacis. Szeetnélk meglovagoli paci, LOL. Alzol? Vagy el vay foglava valakkivel?

Marie: Tudom, hogy ott vgy. Fogadok, már van ey új nődd. Cseszd meg!

Marie: Baszódj mg és a kurvád is. Utálak. Foggd a klubodat és dug fel a segggedbe nem lenné az oold ladyd tizmilllió dolárért sem.

Basszus.

Be volt rúgva, nem kérdés. És amikor az emberek részegek, hülyeségeket beszélnek, de elmondják az igazat is. Marie tényleg akarhatta Horse testét, de határozottan nem akart az old ladyje lenni, az édes kis üzenetei ellenére sem, amikkel megpróbálta elsimítani a dolgokat.

– Az Isten verje meg! – ordította, és a telefonját a klubház betonfalához vágta. Keményen csapódott be és összetört, mikor Ruger kilépett.

– Gond van? – kérdezte, felhúzva a szemöldökét, és a telefonról Horse-ra nézett.

Horse megrázta a fejét.

– Semmi gond – válaszolt, elfojtva a dühét. Meghozta a döntését, kiállt vele a klub elé. Ki fogja játszani. De kurva élet, hogy Marie vissza fogja fizetni neki azt az ötven lepedőt, így vagy úgy.

– Úgy döntöttem, hogy ideje új telefont venni, ez minden.

– Mi volt a baj a régivel? – kérdezte Ruger, szelíd hangon.

– Eltört.

* * *

Szeptember 17 – napjainkban

Horse lenézett Jeffre, kívülállónak érezte magát. A fickó a padló közepén térdelt, a kezei összebilincselve a háta mögött, Picnic pedig felette állt egy fegyverrel. Vér folyt le az arcán – tisztességesen megverték, de annyira azért nem komolyan, hogy kórházra legyen szüksége. Épp csak annyira, hogy nagyon-nagyon kényelmetlenül érezze magát és remélhetőleg a frászt hozza Marie-re. Lesz majd néhány maradandó sebhelye, ami segít majd neki emlékezni, hogy ne baszakodjon a Reapersszel.

– Kíváncsi vagyok, hogy a nővérkéd kiment-e téged – szólt Picnic Jeffnek.

– Most tényleg kibasztál magaddal, kisember. Nem ismered a mottónkat? Baszakodj velünk és mi is baszakodni fogunk veled.

– Sajnálom – sóhajtotta Jeff tágra nyílt szemmel a feldagadt szemhéjai mögött.

– Nagyon sajnálom, nem szándékosan csináltam, adjatok nekem még egy esélyt.

– Mennyi esély kell még neked? – követelte Horse.

– Nehéz komolynak maradni, ahogy hallgatom, amit beszélsz.

Jeff telefonja megpittyent a pulton, mire Ruger felkapta.

– Üzenet Marie-től – mondta. – Hamarosan itthon lesz, most jön ki az üzletből.

– Üzenj neki vissza – mondta Jeff gyorsan. – Kérlek, neki semmi köze nincs ehhez. Ne hagyd, csak írj vissza neki, hogy ne jöjjön haza még egy másfél órát. Ne engedd, hogy ez legyen az utolsó emléke rólam.

– Pofa be! – mondta Picnic bosszúsan.

Jeff befogta a pofáját.

– Hát srácok, azt mondtátok, hogy ez egy szemétdomb, de nem gondoltam, hogy ez ennyire rossz – mondta Ruger, kezét karba fonva nekidőlt a falnak, miközben feltérképezte a szobát.

– Nem hiszem el, hogy hagyod, hogy így éljen a nővéred te faszfej, különösen, hogy mennyi pénzt fizettünk neked.

– Szar testvér vagyok – motyogta Jeff. – Tudom. De ne bántsátok Marie-t, ő egy édeslány. Igaz? Soha nem bántott senkit, nem érdemelné meg.

– Ó, biztos vagyok benne, hogy édes– válaszolt Ruger vigyorogva.

Horse egy sötét pillantást vetett rá, de az csak nem fogta be. Ruger rávigyorgott Horse-ra.

– Most komolyan, nem várhatod el tőlünk, hogy ne basztassunk emiatt, Horse.

Horse megvonta a vállát – igazából nem is várta el. Micsoda felfordulás. Ötven lepedőt kidobott az ablakon egy nőért, aki még csak nem is akarja őt. Az egyik kezével a hajába túrt. De legalább végre megkúrhatja őt. Ötven lepedőért jobb, ha arannyal lesz kibélelve a pinája.

– Most hajt fel – mondta Painter az ablak melletti őrhelyéről. – Tele van a keze kajával. Segítsek neki felcipelni?

A férfiak csak ránéztek, Picnic pedig zavartan rázta meg a fejét.

– Viccelsz, ugye? – kérdezte Ruger.

– Bocsánat, azt hiszem, nem gondoltam át – szólt Painter.

Horse-nak kétségei voltak a kilátásaival kapcsolatban – még mindig nagyon fiatal és olyan éretlen. Éveibe telhet, mire kiérdemli a mellényt.

Az ajtó kinyílt és Marie lépett be. Felkiáltott.

– Sajnálom, Marie – mondta Jeff, szavai fojtottan és megtörten hangzottak. A lány kétségbeesetten nézett körül a szobában, a hitetlenkedés és a sokk rá voltak írva az arcára. Horse érezte, hogy a farka megkeményedik és úgy döntött magáról, hogy egy beteg fasz. A lány rettegett, nem akarta őt, erre ő mégis beindult. Persze, bármit csinált a lány, ő beindult tőle. Mindent, kivéve, hogy az ajánlatát, miszerint legyen az ő tulajdona, visszadobta az arcába. Kibaszott kurva és az üzenetei. Lehet, hogy fizetett érte ötven lepedőt, de a lány azt állította, hogy egymillió se lenne elég.

Hálásnak kéne lennie neki, hogy megmentette az öccsét.

Picnic Marie-re nézett és kacsintott. Hátborzongató volt, még Horse-nak is és meg is lepődött, hogy a lány nem kapott ott helyben szívinfarktust. Istenem, ő akarta, hogy féljen.

– A kisöcsi rossz fiú volt – mondta Picnic. – Lopott tőlünk. Tudsz erről valamit?

A lány megrázta a fejét, a bevásárlótáska leesett a földre, almák gurultak szét a padlón. Egyik eltalálta Horse lábát és minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ne rúgja fejbe vele Jensent.

– Nem értem – mondta a lány, könyörgő pillantást vetve az öccsére.

– Nekünk kéne dolgoznia – mondta Picnic. – Kurva jól bánik a laptopjával, biztos tudod te is. De munka helyett a kaszinóban játszik a kibaszott pénzünkkel. És most van pofája azt mondani, hogy elvesztette a pénzt és nem tudja nekünk visszafizetni.

Az utolsó négy szót a pisztolya vastag, kerek csövével Jeff tarkójának ütögetve nyomatékosította. Marie bizonytalanul nézett, gyorsan pislogva. Horse majdnem látta a gondolatokat cikázni a csinos kis fejében.

– Van nálad ötven lepedő? – kérdezte hanyagul.

– Ellopott ötvenezer dollárt?

– Ja – válaszolt Horse. – És ha nem lesz azonnal visszafizetve, az öcsédnek korlátozottak a lehetőségei.

– Azt hittem, barátok vagytok – suttogta, a szeme ide-oda cikázott Horse, Jensen és Picnic között.

– Édes kölyök vagy – szólalt meg Picnic. – De nem érted, kik vagyunk. Van a klub és van mindenki más, és ez a hülye fasz nemrésze a klubnak. Ha baszakodsz velünk, mi is baszakodunk veled. Keményebben. Mindig.

Jeff szája megremegett, könnyek gyűltek a szemébe. Horse őszintén meg volt lepődve, hogy a fickó nem kezdett el korábban siránkozni. Aztán Jensen a nadrágjába pisilt.

– Bassza meg – motyogta Ruger. – Kibaszottul utálom, amikor összepisálják magukat.

Lenézett a fickóra és megrázta a fejét.

– Látod, hogy a nővéred nem hugyozza össze magát, ugye? Milyen kis ribanc – mondta undorodva.

– Meg fogtok ölni minket? – kérdezte Marie, és elkezdett remegni. Az arcából kiment a szín. Horse Jensenre nézett undorodva. Milyen seggfej teszi ki ilyesminek a nővérét, mint ez – és nem csak ez, hanem itt élnek egy szemétdombon és pelenkát cserél egész nap minimálbérért.

– Úgy értem, tényleg megölnél olyan embereket, akikkel megosztottad a lányaidról készült képeket? – kérdezte Marie Picnic arcát tanulmányozva.– Egyikük velem egyidős ugye? Nem találhatnánk ki valamit? Talán megtéríthetnénk vagy ilyesmi.

Horse felhorkant és megrázta a fejét. Ideje, hogy előrukkoljon a dolgokkal.

– Nem szükséges, szivi, nem csak a pénzről szól. Leszarjuk a pénzt. Itt a tiszteletről és a klubtól való lopásról van szó. Ha hagyjuk, hogy ez a mocsok szarházi megússza ezt, akkor mindenki ezt fogja csinálni. Nem hagyjuk az ilyen dolgokat elsikkadni. Soha. Vérrel fog fizetni.

A lány behunyta egy pillanatra a szemét és Horse látta, hogy nedvesség gyűlik a szempilláin. A francba, utálta a síró nőket. Nem, a síró kurvákat utálta és Marie is csak egy kurva volt. Nem volt szabad elfelejtenie.

– Jeff, miért? – suttogta, szívszaggató és kétségbeesett hangjára Painter megremegett. Horse fázni kezdett, sötét düh gyűlt benne. Hogy mer ez a kis pöcs így nézni a lányra, könyörögve a szemeivel és mivel érdemelte ki a lány hűségét?

– Nem terveztem, hogy elveszítem – válaszolt kétségbeesett hangon. – Azt hittem, hogy visszanyerhetem, hogy valahogy kompenzálhatom. Vagy, hogy talán el tudom rejteni az utalásokban…

– Fogd be a kibaszott pofád – szólt rá Picnic, és szabad kezével rácsapott Jensen fejének oldalsó részére.

– Nem beszélsz a klub dolgairól. Akkor sem, ha mindjárt meghalsz.

– Van más lehetőség is – mondta Horse, úgy döntve, hogy kitálal neki. Akár túl is eshetne rajta, hogy meggyőződjön róla, a lány megértette, hol a helye. Jobbat is ajánlott neki, de ő nem akarta. Most azt kell elfogadnia, amit kap és jobb, ha nem panaszkodik miatta.

– Vérrel fizetni más dolgokat is jelenthet.

– Nem kell ahhoz meghalnia neki – mondta gyorsan a lány – Talán felgyújthatjátok a lakókocsinkat!

Úgy mosolygott Horse-ra, mintha egy kisgyerek, aki megnyeri a tortát.

– Ó, azt meg fogjuk tenni amúgy is – mondta Horse vontatottan.– De az nem vér. Olyanra gondoltam, ami vér.

– Mire? – kérdezte Jeff, hangja tele volt kétségbeesett reménnyel.

– Meg fogok tenni bármit, esküszöm. Ha adtok nekem egy esélyt, feltörök nektek annyi számlát, el sem hiszitek majd, mi mindent elérhetünk. Abbahagyom a füvezést, hogy tiszta legyen a fejem és sokkal jobban fogom végezni a munkámat…

Elakadt a hangja, mikor Horse felnevetett, és a kakastaréjos fickó megrázta a fejét, majd Picnicre vigyorgott.

– Te hiszel ennek a seggfejnek? – kérdezte.

– Komolyan, te gyökér, nem segítesz magadon, ha elmondod, mennyit szívtál.

Jeff nyöszörgött, és Horse látta, hogy Marie előrerándul, mintha oda akart volna menni az öccséhez, de aztán meggondolta magát. Ez még jobban felbaszta őt. Ő akart ilyen törődést a lánytól és az elvesztegette az öccsére őhelyette. De már megint túl gyorsan túlságosan is beindult, le kellett hűlnie. Egy pillanatra lelassított, kinyújtotta a nyakát balra, majd jobbra, megropogtatva az ízületeit. Ez kitisztította a fejét.

– Tisztázzunk néhány dolgot – mondta. – Nem fogunk bántani téged, Marie.

– Nem fogtok? – kérdezte és a szemeiben lévő meglepődés szinte keresztülszúrta. A lány azt hitte, hogy Horse bántani fogja, mint a seggfej exe, Gary. Szörnyetegnek is nevezhette volna. Visszakényszerítette magát a pályára.

– Nem – mondta. – Te nem tettél semmi rosszat, nem vagyunk rád dühösek. Ez nem rólad szól. Csak fogd be a szád, ha túl akarod élni, de elég okos vagy ahhoz, hogy ezt tudd. Nem ezért vagy itt.

– Miért vagyok itt?

– Hogy lásd, milyen komolyan elbaszott egy öcséd van – válaszolt. – Mert ki fogjuk nyírni, ha nem találja meg a módját, hogy visszafizesse nekünk a pénzt. Azt hiszem, sikerülni fog neki megfelelő motiváció mellett.

– Igen – motyogott Jeff. – Vissza fogom fizetni, nagyon szépen köszönöm.

– Nem, kétszer annyit fogsz visszafizetni, faszfej – mondta Picnic, rosszindulatúan oldalba rúgta a nehéz bőrbakancsával. Jeff elterült a padlón, felnyögött fájdalmában.

– Az, hogy életben hagyunk-e, teljes mértékben a nővéreden múlik.

Itt volt a pillanat. Horse azon tűnődött, hogy vitatkozni fog-e a lánnyal, vagy csak a kezeit hátrakötve a furgonjába dobja.

– Meg fogom tenni – mondta a lány.

Hát basszus. Ez túl könnyen ment. Egyáltalán nem érdekelte a lányt a saját biztonsága? Nem, csak ez a Jeff-filkó érdekelte. Horse felhorkant, undorodva, végigfuttatta a tekintetét a lány testén. Basszus, szexi volt. Még így is, egyenesen a munkából jövet, és halálra rémítve. Az ő Marie-je kicsi volt és formás, a haja keretezte az arcát és a mellei hullámzottak, ahogy uralni próbálta a félelmét. Horse fogadott volna ezer dollárba, hogy a lánynak fogalma sem volt arról, hogy a felső négy gombja kigombolódott, ezzel pokoli sokat mutatva a dekoltázsából illetve a fekete melltartóinak körvonalából. A farka helyeselt. Be akart préselődni a mellek közé és egy csinos gyöngynyakláncot kilőni rá. Vett egy mély levegőt, még nem végeztek. Megdughatja azokat a ciciket később is. Ez lehetne az első dolog a listáján.

– Nem akarod először megkérdezni, hogy mi is az? – kérdezte.

– Ööö, de igen – válaszolt a lány. – Mit kell tennem?

– Úgy tűnik, Horse egy házi egeret akar – szólalt meg Picnic. A lány értetlenül nézett. Picnic sóhajtott és Horse-ra nézett.

– Fogalma sincs semmiről, biztos vagy benne? Nekem munkásnak tűnik.

Horse rápillantott és elgondolkodott, hogy megüthetné-e anélkül, hogy szétbassza a tervét. Valószínűleg nem. Visszafordult Marie-hez, kényszerítette magát, hogy nyugodt és összeszedett maradjon.

– Ez a lehetőséged – mondta metsző hangon. – Ha életben akarod tartani ezt a seggfejet, csomagolj össze és pattanj a motoromra, ha indulunk. Azt teszed, amit mondok, és amikor mondom, kérdések és picsogás nélkül.

– Miért? – kérdezte a lány, olyan édesen, zavartan és értetlenül, hogy ez még jobban felbaszta őt. Nincs neki semmilyen túlélő ösztöne?

– Hogy desszertet süssél nekem – csattant fel.

A lány szája tátva maradt. Most komolyan, tényleg nem fogta fel, hogy mi folyik itt? Frusztráltan megrázta a fejét.

– Mégis mi a fenét gondolsz? – kérdezte, szavai bántóak és durvák voltak.– Hogy megbaszhassalak.

 

Tízedik fejezet

Fordította: Skybright

–  Azzal fenyegetőzöl, hogy megölöd a bátyámat, csak azért, hogy lefeküdhess velem? – kérdezte Marie lesújtott arccal.

Ruger odalépett Horse-hoz, átkarolta a vállát.

–  Aranyos, de nem igazán okos. Miért nem engeded meg, hogy elvigyem egy körre, hogy kiképezzem neked.

Ruger kéjesen pumpálta a csípőjét Marie felé. A pöcs. Horse megfordult és adott egy gyomrost neki. Túl sok volt már neki ebből a szarból, ideje továbblépni. Marie-t akarta egyedül, meztelenül, a farkán lovagolva. Elég volt a kedveskedésből.

Megragadta a karját, kirángatta a lakókocsiból a gyümölcsösbe, és hátát az egyik fának nyomta. A lány nehezen lélegzett, mellei emelkedtek és süllyedtek, gúnyolódva a férfival. Dühös volt Jeffre, mérges volt Rugerre, és haragudott volt Marie-re, amiért olyan átkozottul tökéletes volt, hogy ellökte őt magától, ezután el kellett volna engednie a lányt. A férfi mindent felajánlott neki, ő pedig visszadobta az arcába, mégis hajlandó volt felkínálni magát a faszfej bátyja miatt.

–  Nem akarok lefeküdni veled – mondta neki komoran Horse. – Meg akarlak dugni. Az alvás, az ölelkezés, az összes többi szarság a barátnőknek és az old ladyknek való, és te kurvára világossá tetted, hogy téged semmi ilyesmi nem érdekel – mondta, és a bőrcuccra gondolt, amit a lánynak szerzett. Micsoda vicc. – Azért fenyegettem meg a bátyádat, mert lopott a klubból, aminek semmi köze nem volt hozzád. Ha lopsz a klubtól, vérrel fizetsz. Te az ő vére vagy. Mi elviszünk téged, ő fizet. A dugás csak bónusz.

–  Szóval azért viszel el, hogy megmutasd, az embereknek nem szabad lopni a klubtól? – kérdezte a lány, és a férfi úgy vélte, hogy a lány szemében megértés csillogását látja. Végre.

–  Kibaszott csoda, hogy megérti – motyogta maga elé, és felemelte a kezét. – A bátyád szerencsés, mert jobban szeretném beléd dugni a farkam, mint őt megölni. Különben nem érné meg a fáradságot. Ha Jeff-filkó összeszedi magát, és visszafizeti a klubnak, talán elengedlek – ha végeztem veled. Ha nem, akkor majd találok más dolgot, hogy a hasznodat vehessem. Megértetted?

Elengedni? Nem valószínű. Mégis, végig kellett játszania a játékot. Egyszer majd újra beszélni fog a bátyjával, és amikor ez megtörténik, a pöcsfejnek a megfelelő üzenetet kellett hallania.

–  Semmi játék, semmi baromság – mondta. Ellépett tőle, próbált megnyugodni, aztán visszafordult a lány felé. A lány rémülten nézett rá, a kezeit morzsolgatta, könnyek csordogáltak lefelé az arcán. Hirtelen seggfejnek érezte magát.

–  Te döntöttél úgy, hogy vállalod a bátyád hibájáért a felelősséget. Nem erőszakollak meg. Te döntesz úgy, hogy a testvéred hibájáért a hátadon fizetsz. Megértettél?

A nő lenézően bámult rá, a szeme tele volt elítéléssel. Ez megszégyenítette, és nem tetszett neki az érzés. A dühöt jobban szerette.

–  Komolyan mondom – mondta Horse, rávillantva a szemét a lányra, hogy merészeljen szembeszállni vele. A harc jobb lenne, mintha csak némán nézné, ahogy a lány a bátyja miatt issza meg a levét. A pokolba is, szeretett vele harcolni. Felállt a farka, és felfigyelt rá.

–  Bármikor lefújhatod, amikor csak akarod. Nem foglak bezárni és minden percben figyelni. Ha megkötötted ezt az alkut, rajtad áll, hogy betartod-e. És nem kell megkötnöd a kibaszott alkut. A bátyád egy idióta, és tudta, hogy mire vállalkozik. Ez nem a te szarságod, és nem a te dolgod, hogy kihúzd a csávából.

–  Le akarsz beszélni róla? – kérdezte csendes méltósággal. – Hát, nem tudsz. Komolyan gondoltam, amit mondtam. Bármit megtennék Jeffért. Bármit.

Horse összeszorította az állkapcsát, és elfordult tőle, mert valamilyen módon ki kellett adnia a dühét és a frusztrációját mielőtt valami nagy hülyeséget csinálna. Belerúgott az egyik fába, és a lüktető fájdalom a lábában segített neki koncentrálni.

Egyáltalán, mit akart tőle? Szüksége volt rá az ágyában, a házában. A lány világossá tette, hogy magától nem fog ott kikötni. Az ő hibája volt, hogy a bátyja a világ legnagyobb idiótája volt? Horse mentőövet kínált nekik, mégis elítélte érte. Megint. Ahogyan azért is elítélte, mert felajánlotta neki, hogy legyen, az old ladyje.

A hülye nőnek fogalma sem volt arról, hogy mire van szüksége, de ő mégis megadta neki.

Remélhetőleg naponta tízszer.

* * *

Horse figyelte, ahogy Marie a szekrényében kotorászik. A szobát túl kicsinek érezte, nem kapott levegőt. Az sem segített, hogy valahányszor a lány előrehajolt, a pólója felhúzódott, a nadrágja pedig lehúzódott, felfedve a tanga fekete vonalát, amit legszívesebben letépett volna a fogaival a testéről.

A farka keményből, még keményebb lett, fájdalmasan lüktetett. Megigazította próbált kényelmes pozíciót találni a farkának, de az egyetlen hely, ahol lenni akart, az a nő lábai között volt. A nő elhatározta, hogy az őrületbe kergeti, a feneke néhány másodpercenként, a férfi szeme előtt ringott, a férfi komolyan elgondolkodott, hogy vajon elélvez-e a nadrágjában. Marie elővett egy cipősdobozt, és az ágyra dobta. A tartalma kiborult, ő pedig leült, és kétségbeesetten lapozgatta a fotókat, hogy elterelje a figyelmét. Látott róla tizenéves korában készült felvételeket, őt és Jeffet gyerekként fürdőruhában, egymást átkarolva. Volt egy kép róla egy iskolai bálon... És ott volt az esküvői képe.

A francba.

Kihúzta, és észrevette, hogy a megszáradt vér csíkjai foltot hagynak rajta. Szóval ez volt Gary. A fickó úgy nézett ki, mint mindenki, aki játszott a gimnáziumban, és sportolóból lett bunkó. Nagydarab és húsos, most, hogy nem volt edzője, aki szétrúgta volna a seggét, valószínűleg elhízott. Úgy nézett ki, mint egy seggfej, úgy tartotta a kezében az édes és finom Marie-t, mint valami megyei vásár díját. Marie gyönyörű volt, de kurvára túl fiatal. Egyszerű fehér ruhát viselt, és egy csokor nárciszt tartott a kezében. A köcsög még öltönyt sem viselt. Minden arról árulkodott, hogy olcsó-esküvő-gyerekek-között-túlságosan-fiatalon, de Horse mégis a féltékenység erős hullámát érezte.

Gary hazavitte azt a csinos lányt a képen, lehúzta róla a ruhát, és megdugta.

Meg kellett volna ölnie a férfit, amikor lehetősége volt rá.

Horse Marie-re pillantott, aki még mindig a szekrényben kotorászott. A tangája cicázott vele, és rájött, hogy valószínűleg Garynek vette azt az átkozott holmit – és még mindig megvan a közös kép róluk. A féltékenység hulláma cunamivá változott, és Horse-nak hirtelen látomása támadt arról, hogy a lány találkozik Garryvel, és hogy a férfi megpróbálja megváltoztatni a véleményét az elhagyással kapcsolatban. A nők folyton összejöttek újra a lúzerekkel.

–  Ezt a szart miatta viseled? – kérdezte, és felemelte az esküvői képet. A lány üres tekintettel nézett rá.

–  Azt a seggzsinórt! – csattant fel a férfi. – Mi a faszért viselsz tangát, ha egy bölcsődében dolgozol? Megint találkozgatsz vele?

–  Nem! – mondta a lány nagy szemekkel. – Nem láttam azóta, mióta legutóbb találkoztunk, ezt tudnod kell. Nem hívott fel, semmit sem csinált. Ha elkészülök az összes papírral, Denise férje azt mondta, hogy majd ő kézbesíti nekem.

Horse morogva próbálta nem elveszíteni a fejét. Persze, hogy nem látta többé a férfit, mert a szart is kiverte belőle. Marie nem volt hülye. És mi van azzal a seggfejjel, aki elrabolja? Horse elgondolkodott. Vajon mit gondol rólam? Elhessegette a gondolatot, és ismét a tangára koncentrált – amint hazaérnek, elviszi a Victoria's Secretbe, és vesz neki új cuccokat. Gary szellemét nem hozza magával az ő házába.

–  Ezt megtartod? – kérdezte, miközben a képet nézte.

–  Igen – válaszolta a lány. – Nem akarom elfelejteni, legalábbis még nem.

A férfi undorodva ejtette le a képet, és figyelte, ahogy a lány a komódjához lép. Valahányszor a lány felnyúlt, a férfi előtt felvillant a lány aprócska dereka, amelyet olyan csípő követett, ami pont arra lett teremtve, hogy az ő ölébe passzoljanak. Az alakja a kicsi és a gömbölyded ideális kombinációja volt, minden egyes része tökéletesen összeállt.

Horse nem volt biztos benne, meddig bírja még ezt elviselni. Kellett neki egy kis kóstoló, csak egy kicsi. Most. Felállt és mögötte megállt, megfogta a csípőjét, és odahúzta a magához. Horse a farkát a lány fenekéhez dörzsölte, annyira felizgatta, hogy fizikai fájdalmat okozott neki. A férfi a lányhoz hajolt, beleszagolt a hajába. Lehetetlen, de a farka még keményebb lett, mint volt.

Ez a nő meg fogja ölni.

–  Imádom a hajad illatát. – motyogta. Kíváncsi volt, milyen érzés lenne, ha a mellkasán végighúzódna, vagy a farkára tekeredne. Jobb, ha ezt is felírja a listára.

Marie megfeszült.

–  Tíz percem maradt! – mondta, hangja feszült volt. – Kérlek!

Ez felbosszantotta, és kiborította. Meddig kellett még ezt elviselnie? A nő most már az övé volt, ötven kibaszott ezer dollárt fizetett érte. A pokolba is, mindent megtett, még vitába is szállt érte, hogy megmentse a semmirekellő bátyját a klubtól. Mindent felajánlott neki, amije csak volt, de ő visszadobta az arcába.

Horse elengedte a csípőjét, felnyúlt, hogy megragadja a haját, és oldalra fordítsa a fejét. Rátapadt a szájával, a nyelvét a lány szájába nyomta, mint ahogy a farkát akarta beledugni a pinájába – keményen és gyorsan, irgalom nélkül. A lány nyögve rogyott rá a férfira, aki a másik kezét a hasán lefelé csúsztatta a nadrágjáig, és kigombolta azt. Aztán az ujjai belemerültek a puncijába. Visszahúzódott, látni akarta a lány arcát, figyelte, ahogy a lány lélegzete gyorsabbá vált, és kipirul a vágytól és a szükségtől. A látvány vad elégedettséggel töltötte el.

Marie most már az ő tulajdona volt.

–  Ez a punci – mondta Horse, durván megérintve a lányt az ujjaival. – Ez a punci az enyém. Az enyém vagy. Akkor és ott foglak megdugni, amikor és ahol akarlak, te pedig vagy elfogadod, vagy elhúzol a picsába. Világos?

–  Igen! – suttogta Marie, és remegett, miközben a szemei kitágultak. Érezte, milyen közel van ahhoz, hogy elélvezzen, a lába közötti hús megfeszült. Még egyszer megfogta a lány száját, nyelvével és ujjaival büntette, egészen a határon táncoltatta. A lány a csípőjét a férfi felé lökte, és a férfi véget vetett a csóknak, ajkait a nyakára tette, nyalogatta és szopogatta, meg akarta jelölni, hogy mindenki láthassa.

Megharapta, és a lány felnyögött. Hangosan.

Horse kárörvendve húzta ki a kezét a lány nadrágjából, és hátralépett. A farka olyan volt, mint egy gránitoszlop és a szíve olyan hevesen vert, hogy érezte, ahogy a homlokában lüktet, de üzent ezzel a lánynak, hogy ki a főnök. Felemelte az ujjait, lassan lenyalta a lány édes nedvét.

–  Nem érdekel, milyen jó az ízed, nem te döntesz! – suttogta. – Megértettük egymást?

A lány bólintott, kipirultan és szűkölködve, még mindig remegve.

–  A te szabályaid – suttogta vissza. – Vagy elmegyek. És mi történik, ha elmegyek?

A férfi kényszerítette magát, hogy a vonásai egyenletesek maradjanak.

–  Neked? Semmi – mondta, de jobban tudta. Ha a lány elhagyja, levadássza, és ha kell, a hajánál fogva rángatja haza. – Önszántadból vagy velem. De a klubot vérrel kell megfizetni, Marie, ezt még én sem tudom irányítani. Ne felejtsd el.

– Rendben.

A férfi finoman félretolta a lányt, miközben benyúlt a fehérneműs fiókba, és előhúzott egy bugyit, egy melltartót és egy bodyt. Arra gondolt, hogy Gary keze rajta van, ahogy lecsupaszítja ezeket a csipkefoszlányokat a tökéletes testéről, és legszívesebben széttépte volna őket puszta kézzel. Ehelyett a padlóra dobta őket.

– Ezekre nem lesz szükséged.

Meglátott valamit, ami a fiók hátuljába volt dugva, fekete szövetet, a Reapers színeivel. Mi a fene? Belenyúlt, és megragadta. A pólója volt, vette észre, és bele volt tekerve valami. A lány megtartotta ezt. Kihúzta a csomagot, és Marie felé fordult.

A lány elpirult, és kinyújtotta a kezét.

Horse lassan megrázta a fejét, és elkezdte kibontani. Amit látott, attól majdnem átütötte a farka a farmerját. Egy vibrátor volt, egy fenevad. Nem túl hosszú, de két részre oszlott, az egyik végét egyértelműen úgy tervezték, hogy behatoljon a puncijába és stimulálja a nő G-pontját, a másikat pedig a csiklójához.

Marie az ő pólójába csavarva tartotta a játékszerét.

Ó, igen! Most már a férfié volt.

–  Csomagold össze a cuccaidat és a játékot – mondta, alig tudta kiejteni a szavakat. Hogy nézne ki, ha azt az izét használná a lány magán? Alig várta, hogy megtudja.

Mindent beledobott Marie a hátizsákjába, és cipzárral lezárta, majd átdobta a vállán.

–  Ennyi? – kérdezte Horse. – Kell még valami a nappaliból vagy a konyhából? Nem lesznek itt, ha megpróbálsz visszajönni értük.

Porrá fog égni, minden bizonyítékkal együtt, amit a bátyád ide rejtett.

Marie hevesen elpirulva megrázta a fejét. Horse közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgta: – Legközelebb, ha játszani akarsz a szép rózsaszín játékoddal, akkor tedd, miközben nézem. Ha jó kislány vagy, megengedem, hogy viseld a pólót. Megértetted?

Marie bólintott. Horse megfogta a karját, és végighúzta a nappalin, Jeff és a Reapers testvére mellett, ki a mocijához.