15.-16. Fejezet

 

Tizenötödikfejezet

Fordította: MANDY

Egy hangos, dörömbölő hang ébresztett fel hirtelen. Azt sem tudtam, hol vagyok, és mi történik. Horse felnyögött és én is. A fejem úgy fájt, mint a pokol. Túl sok sör…

Ó basszus. A buli. A szex. Horse majdnem agyonvert egy embert. Ez nem lehet jó.

– Horse – suttogtam. Újra dörömböltek. Valaki volt az ajtó előtt.

Horse kinyitotta a szemét, kócosan és álmosan fogadva engem. Mosolygott és megszorította a fenekemet, miközben éreztem, hogy elismerésének bizonyítéka nőni kezd a hasam alatt.

– Kuss legyen már! – ordított az ajtó felé, amitől megrezzentem. A dörömbölés hangosabb lett.

Horse az egyik oldalra gurított, hogy fel tudjon kelni és elindult az ajtó felé, reggeli erekcióját némi erőfeszítéssel beleszuszakolta az alsónadrágjába. Nyilván azt tervezte, hogy elhallgattatja a zajt.

– Horse – sziszegtem. Kérdő kifejezéssel pillantott rám.

– Valószínűleg a zsaruk. Azért jöttek, hogy letartóztassanak. Csak így ki kéne nyitnod az ajtót? Nem kéne hátul kimenned vagy valami, amíg én feltartom őket?

Ez megmosolyogtatta és zavartan megrázta a fejét.

– Marie, bébi, nem a tévében vagyunk – mondta, egy csipetnyi nevetéssel a hangjában.

– Ami tegnap este történt, az a klub dolga. Egy zsaru sem fog hallani róla soha.

– Majdnem megöltél egy fickót – válaszoltam tágra nyílt szemmel. – Az emberek hajlamosak észre venni ilyen dolgokat, akár klub dolog, akár nem.

– Nem lesz gond – mondta és újra megrázta a fejét.

– Mi a magunk módján kezeljük a dolgokat. Ha a semmiért vertem volna meg, olyan cirkuszt indítottam volna el, amilyet elképzelni sem tudsz. De egy kibaszott klub körül lófráló rálő egy Reapers nőre? Részegen és kontrollálhatatlanul? Szerencséje volt, hogy én kaptam el Boonie előtt. Kibaszott sértés a Silver Bastardsszal szemben, ahogy ellenem is. A pokolba is, amennyire tudom, Boonie befejezte a munkát, miután otthagytam. Most fuss fel az emeletre és vegyél fel valami ruhát. Szeretem ezt a szerelést rajtad, de a puncid villog rám és nem érzem úgy, hogy osztoznék. Ezt már tisztáztuk.

Elpirultam és felugrottam, teljesen elfelejtettem, hogy nincs rajtam bugyi vagy egy szoknya. Ahogy futottam felfele, hallottam, hogy Horse hangosan felnevetett, ahogy kinyitotta az ajtót, majd a csizmák csattogását, ahogy emberek jönnek befelé. Felvettem egy farmert és az egyik új Harley Davidson pólómat, ami igazából nagyon édes volt és közel sem volt olyan kurvás, mint gondoltam. Aztán gyorsan megmostam a fogamat és az arcomat. A testem többi része is mosdást igényelt, de nem akartam lemaradni semmiről, ami a földszinten történik, úgyhogy felcsavartam a hajam a fejem tetejére és lesétáltam.

A nappali üres volt, de a konyhából hangokat hallottam, úgyhogy követtem őket. Horse frissen főzött kávét öntött Maxnek és Picnicnek. Mindhárman felnéztek, amikor beléptem. Picnic rám vigyorgott. Max olyan feszülten bámult, mintha valami kirakós lennék, amit nem tud teljesen megoldani. Bólintottam, a helyzetemet tekintve bizonytalan voltam, de hallani akartam minden újságot, amivel szolgálhattak.

– Hallom, jól mulattatok tegnap éjjel – szólalt meg Picnic, háttal nekidőlve a pultnak. Szürke póló volt rajta, fekete bőrcsizma, laza szabással, de ahogy mindig, a tekintete letaglózott. Az a vigyor nem segített. Nem igazán tudtam összeegyeztetni azt a férfit, aki előttem állt és lazán kávézott a motorosokkal, azzal, aki két napja fegyvert tartott az öcsém fejéhez.

– Horse mondja, aggódtál, hogy bajba kerül – vigyorgott. – Azt hitted ránk, hogy a zsaruk jöttek.

Bólintottam, nem tudtam, mit mondhatnék.

– Ne aggódj, aranyom. Horse helyesen cselekedett, Boonie már hívott, mindent elmagyarázott – tette hozzá Picnic grimaszolva.

– Baszd meg, ennek a kávénak szar íze van, Horse. Szóval Marie – ha ez számít valamit, Boonie szarul érzi magát amiatt, ami történt. És Darcyt ismerve, még sokáig kapni fog miatta. Nyilván megkedvelt téged és biztos akart lenni és tudatni veled, hogy bármikor felhívhatod. A ribanc korán, már reggel hétkor felhívott, hogy adjam át neked az üzenetet.

Bosszúsan megrázta a fejét. Láthatóan Picnic szeretett aludni.

– Nehogy Boonie meghallja, hogy lekurváztad a nőjét – mondta Horse szárazon. – Ha papucs, még megorrolhat. Emlékszel legutóbb mi volt?

A srácok mind nevettek én pedig teljesen elvesztettem a fonalat.

– Nincs meg a száma – szólaltam meg úgy döntve, hogy inkább az apró részletekre koncentrálok – mint például Darcy telefonszáma – mint a tényre, hogy nyugodtan megvitassuk, hogy Horse majdnem kinyílt egy embert a puszta kezével tegnap este.

– Benne van az új telefonodban – válaszolt Picnic, majd felemelt egy nagy pufiborítékot a pultról és odadobta nekem. Sikerül elkapnom esetlenül, és amikor kinyitottam, benne találtam a kocsikulcsaimat, egy telefont és egy összehajtogatott újságpapírdarabot, amin a szöveg ki volt emelve. Először a papírt húztam ki. Csak négy rövid mondat volt, ami leírta, hogy a lakókocsinkat teljesen elpusztította a tűz. Jeff Jensen lakó sértetlen maradt, kint találták meg, ittas állapotban. Még nincs hivatalos oka, de a tűz valószínűleg a szőnyegen égve hagyott pipa miatt keletkezett.

Remegett a kezem, ahogy visszatettem a borítékba.

– Bocs, édesem – mondta Picnic, és úgy hangzott, hogy tényleg úgy is gondolja.

– De tényleg meg kellett semmisítenünk minden bizonyítékot. Ez is része az üzenetnek a többi klub felé. Vagy a lakókocsitok vagy az öcséd.

Egyetértettem, emlékeztem rá, hogy én magam javasoltam, hogy gyújtsák fel a helyet. Bármit, hogy megvédjem Jeffet. A lakókocsi csak egy hely volt, ahol éltünk és őszintén szólva, nem is a legjobb.

– Valamikor szeretném meglátogatni az anyukámat – mondtam Horse-nak. – Lehet? Biztosan nagyon aggódik, és nem tudja, hogy érhet el engem.

– Írhatsz neki – mondta. – Add meg neki az új számodat, ha akarod és felhívhat utána, ha ő fizeti.

Kihúztam a telefont. Nem volt drága, de nem volt vacak sem. Bekapcsoltam és megérintettem a címlista ikont. Már volt néhány bejegyzés benne. Horse, Picnic, Darcy és ,,fegyverraktár”, akármi is volt az.

– Mi van a régi telefonommal? – kérdeztem. – Miért kaptam újat?

– Új fiókra volt szükséged a saját védelmed érdekében – szólalt meg Picnic. – Nem csak mi vagyunk azok, akiket az öcséd felbosszantott. Állandóan új pletykákat hallani. Ez biztonságosabb, egy időre meg kell szakítanod a kapcsolatot. Horse majd tájékoztat, miután elmondjuk neki a részleteket.

– Fel szabad hívnom bárkit, akit akarok?

– Attól függ, hogy azt akarod-e, hogy életben maradjanak – mondta Picnic, megvonva a vállát. – Ami engem illet, először az öcsédet hívd fel. Tanulságos lesz mindkettőtöknek.

Kikapcsoltam a telefont és gyorsan a zsebembe dugtam.

– A kocsi kint van – tette hozzá Picnic, mintha ez csak valami teljesen normális szociális látogatás lenne.

– Painter hozta ide valamelyik nap. Egy rakás szar, kétszer is lerobbant nála, úgyhogy a srácokkal rendbe hozattam neked a műhelyben.

Kihúztam a kulcsot és azonnal jobban éreztem magam. Most már van egy lehetőségem, hogy elmenjek. Nagyon tetszett az ötlet.

– Köszi.

– Semmi gond – szólt Picnic megvonva a vállát. – Ne csinálj semmi hülyeséget, Marie. Értesz?

– Rendben.

– Az istállóban van a cucc, amit el kell vinned – mondta Horse Picnicnek tűnődve, figyelve engem.

– Beszélünk, ha visszajövök – mondta nekem. – Nem tart sokáig.

A három férfi elindult kifelé minden további szó nélkül. Megszorítottam a kocsikulcsot, és végigfuttattam az ujjaimat a dudoron, amit a telefon okozott a nadrágomon. Volt kocsim, volt telefonom és volt egy kis pénzem a bankban. Felhívhatom Jeffet, ha akarom vagy üzenhetek neki, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg jól van.

Simán elhajthatnék, és sose néznék vissza.

Ehelyett reggelit készítettem és éppen akkor fejeztem be, amikor Horse besétált a házba. Ari követte őt kintről, aki reménykedve nézett az étellel teli pultra.

– Jó időzítés – mondtam. – Kész a kaja. Éhes vagy?

– Aha – mondta, de nem ült asztalhoz. Odajött hozzám és egyik kezével átölelte a nyakamat, magához húzva engem egy hosszú, lassú csókra, aminek kávé és szex íze volt. Ahányszor csak hozzámért, elolvadtam. Ez nem volt fair. Átöleltem mindkét kezemmel, Horse pedig lenyúlt, felemelte a fenekemet és feltett a pultra. Szétnyitottam a lábaimat és ő befészkelte magát közéjük. Sajnos abbahagyta a csókot, elhúzódott majd a kezébe vette és tanulmányozta az arcomat.

– Jól vagy? – kérdezte.

Bólintottam. Becsukta a szemét és megrázta a fejét, mielőtt újra kinyitotta.

– Ez szívás. Őrült este volt tegnap és megijesztettelek, és most mondanom kell valami rosszat – mondta. Elakadt a lélegzetem. Mi lehet ennél még rosszabb? Már így is túl voltam terhelve.

– Az öcséd hülyébb, mint gondoltuk. Más szar is van a játékban, olyan szar, amiről ma reggelig mi sem tudtunk. Felhívhatod, de ez tényleg nem fog segíteni. Ha van egy kis esze, már megszabadult a telefonjától és lement a térképről, de per pillanat nem igazán bízom az eszében.

Kinyitottam a számat, hogy tiltakozzak, hogy mondjak valamit. Horse a számra nyomta az ujját, hogy elcsendesítsen.

– Még nem végeztem, bébi. Higgy nekem, ha azt mondom, hogy az, hogy beszélsz vele, egyikőtök számára sem jó ötlet. Ezek a srácok, akiket felbaszott, nem fognak neki egy második esélyt adni, ha elkapják és kibaszottul biztos, hogy nálunk is eljátszotta a második esélyét. Az egész kibaszott kartell a nyomában van. Ha biztonságban akarod tudni, ne próbáld elérni.

– Nagyon szar ügy? – suttogtam. Higgadtan bólintott. – Olyan, mint egy drog kartell?

– Kibaszott szar ügy egy kivételesen szemét drogkartellel. Olyan ügy, ami miatt nagyon hamar meghalhat. Szarabb ügy, mint bármi, amit velünk tett, ami engem kibaszottul meglepett, figyelembe véve, hogy már így is mekkora szarban volt. Ezek a fickók…

Lassan megrázta a fejét, nagyot nyelt, mielőtt folytatta.

– Ezek a fickók nem jó fickók. Nem vagy biztonságban, ha az öcséd közelében vagy és akkor sem vagy biztonságban, ha azt hiszik, hogy felhasználhatnak arra, hogy megtalálják őt. Ha erről a telefonról felhívod őt, lenyomozzák… Mondjuk inkább úgy, hogy ők nem fognak neki felajánlani egy esélyt, hogy jóvátegye a dolgokat.

– Ha nem hívhatom fel Jeffet, miért adtad akkor a telefont nekem?

– Mert ha hiszed, ha nem, túszként tartani téged és teljesen elzárni a világ többi részével való kommunikálástól nem igazán egy hosszú távú terv – válaszolta, betűrve a hajamat a füleim mögé.

– Lehet, hogy egy ideig működik, de előbb vagy utóbb rosszul fog elsülni. Tudom, nehéz elhinni, mert egy óriási seggfej vagyok, de nem akarom, hogy boldogtalan legyél. Úgyhogy rajtad múlik, hogy megvéded őt azzal, hogy nem beszélsz vele. És rajtam múlik, hogy megvédjelek téged, ami magába foglalja, hogy felvilágosítsalak téged arról, milyen rosszul állnak a dolgai. És azt is el kell mondanom, hogy ha a szarságai rajtad csapódnak le, akkor lejárt az ideje. El lesz ásva ott fent azokban a hegyekben és soha senki nem fogja megtalálni a holttestét. Érted?

– Van beleszólásom nekem is, hogy hogyan kezeljük ezt?

– Nincs.

– Csak azt várod el tőlem, hogy azt tegyem, amit mondasz?

– Igen.

Még vitatkozni akartam vele, de nem jutott eszembe egy rohadt gondolat sem, amit mondhatnék. Nem szerettem, hogy ő irányít, de ez volt a megállapodásunk természete. És nem tudtam, hogy hihetek-e neki Jeff-fel kapcsolatban vagy nem. Ha hazudott és nem beszélhetek az öcsémmel, az szívás. De ha az igazat mondta és én felhívom, akkor Jeff meghalhat.

– Nem fogok kapcsolatba lépni Jeff-fel – mondtam. – De valamikor majd tényleg szeretném meglátogatni az anyámat. Nagyon fontos.

– Írsz anyukádnak egy levelet és én gondoskodom róla, hogy megkapja. Csak ne írj neki semmit az öcsédről. Rendben van?

– Igen.

Lenézett a számra, mintha meg akart volna csókolni, de én elfordítottam a fejemet.

– Kész a reggeli – mondtam, eltolva őt. Hátralépett, én leugrottam és hoztam a tányérokat. Leültünk és együtt megreggeliztünk, de nem szóltunk egy szót sem. Túlságosan el voltam foglalva, hogy a helyzetet lepörgessem a fejemben és próbáltam az értelmét keresni. A dolgok egyszerűnek tűntek, mikor Picnic tartott pisztolyt Jeff fejéhez.

Menj el Horse-szal, mentsd meg Jeffet.

Most Jeff még nagyobb bajban volt – feltéve, ha Horse nem hazudott nekem. Én voltam a biztosítéka, kivéve, hogy néha úgy kezelt engem, mint egy túszt, néha pedig fantasztikus orgazmusokkal ajándékozott meg. Külön saját szobánk volt, de együtt aludtunk a földszinten. Ó, és majdnem megölt egy fickót, aki majdnem lelőtt engem, miután határozottan nyilvánosan szexeltünk egy bulin. Szexeltünk, amit élveztem.

Nem, nincs, itt kérem semmi különleges.

– Mit szólnál hozzá, ha ma bemennék a városba egy kicsit, egyedül? – kérdeztem, ujjammal végigsimítva a fatömb erezetét. Egy kicsit talán tesztelni is akartam a megállapodásunkat, hogy lássam, tényleg vannak-e választásaim, ahogy mondta. Hogy tényleg elmehetek-e.

– Azt hiszem, ez attól függ, hogy mik a terveid – válaszolt lassan. – Be kell mennem ma a fegyvertárba. Eljöhetsz velem, ha akarsz.

– Inkább egyedül mennék – mondtam, lopva rápillantva. Hátradőlt nyugodtan, elgondolkodva. Nyúlt a csend közöttünk, de aztán már nem bírtam elviselni tovább. Túl sok csend, túl sok furcsaság.

– Amilyen hamar csak lehet, szeretnék elkezdeni munkát keresni.

– Miért kell neked munka?

– Pénzt keresni? – kérdeztem. Rám bámult.

– Tudod, olyan zöld anyag, amiket becserélhetsz árukra vagy szolgáltatásokra.

– Ennyi szarság zajlik itt körülötted és az egyetlen dolog, ami érdekel téged, hogy munkát találj? – kérdezte felhúzva a szemöldökét.

– Jobb, mintha csak ülnék, és azon gondolkodnék, mennyi szarság zajlik körülöttem – csattantam fel. Hirtelen valami normálisat akartam, valamit, amit én irányítok. Egyedül akartam lenni és gondolkodni valahol, ahol nem vagyok körülvéve vele, a szexi illatával és a többi dolgával.

– Ha pénzre van szükséged, szólj és adok – válaszolt. – Ha valami szarságot akarsz csinálni, akkor foglalkozz a háztartással és főzz. Nincs munka.

– Ez az öcsém miatt van, vagy, mert csak nem akarod, hogy dolgozzak, vagy mi? – követeltem, a szavak olyan gyorsan buggyantak elő, esélye sem volt válaszolni, mielőtt lecsaptam rá újra.

– Azt hittem, azt mondtad, hogy ez az egész az én választásom. Mik a határai a kis megállapodásunknak? Adtál nekem egy telefont és az autómat, úgyhogy akkor miért nem lehet munkám? Meddig fog ez így menni? Hogy fogom eltartani magam, ha ennek vége? Minden a levegőben lóg, és nem hívhatom fel Jeffet, az anyám azt sem tudja hol vagyok és…

Horse felállt, átnyúlt a pulton és magához húzott. Megcsókolt keményen, ezzel hallgattatva el engem. Egy tányér a földre esett és összetört, de ő csak folytatta a támadást a számon, visszahullott a székébe, engem az ölébe húzott, lábaimat a csípője két oldalán elrendezve. Továbbra is csókolt, fel-le simogatta a hátamat, megnyugtatva engem. Végül abbahagyta és a szemembe nézett érzelmileg kimerülve.

– Nem teheted ezt – mondta.

– Mit? – suttogtam.

– Hogy beparázol olyan dolgoktól, amiket nem tudsz irányítani.

– Szóval akkor most nem kéne semmit sem tennem, és várjam meg, míg ezek a tényleg rossz fiúk kinyírják az öcsémet? Feltételezve, hogy nem te ölöd meg előbb, igaz?

– Nem, csak vigyáznod kéne magadra, hogy biztonságban maradj, és akkor, ha az öcséd összeszedi magát, lesz egy nővére, aki életben van és ünnepelhet vele – válaszolt komoly hangon.

– Addig is elfoglalhatod magad azzal, hogy gondoskodsz rólam. Főzöl, takarítasz, meg minden ilyen szarság. Én vigyázni fogok rád és talán túljutunk rajta anélkül, hogy minden balul ütne ki, rendben?

– Főzzek és takarítsak. Ezt komolyan gondolod?

Horse felsóhajtott, és sóhajtozva megrázta a fejét.

– Faszom sem tudja, hogy mit csinálnak a nők egész nap – mondta megvonva a vállát. – Találd ki, foglald le magad akkor valami mással. Kezdheted azzal, hogy benézel a klinikára ma, hogy gyógyszert szerezz és megvizsgáljanak. Csak néhány szabály van. Ne hívd fel az öcsédet, ne tűnj el nekem, és továbbra is ilyen felsőket hordj, mint ez, mert tényleg tetszik, amit a melleiddel tesz.

Előrehajolt, megcsókolt a nyakam tövénél, aztán lehúzta az orrát a felsőm széléhez, dekoltázsomhoz dörzsölve az orrát. Ellágyultam vele szemben, utáltam, hogy milyen könnyen el tudta terelni a figyelmemet, de a testemet ez egy cseppet sem érdekelte. Neki tetszett az ötlet, hogy elvigyék egy menetre.

Horse-nak igaza volt, sürgősen szükségem volt fogamzásgátlóra – nem beszélve a nemi betegség szűrésről. Köszi, ezt is, Gary. Ha van valami bajom, azt hiszem, Horse-nak sem lesz szerencséje, mivel az elmúlt negyvennyolc órában pokoli sok nedvet cseréltünk.

– A legtöbb nő egész nap dolgozik, Horse – motyogtam, miközben belemarkolt a fenekembe, ezzel a medencémet az örökké-ütőképes erekciója felé billentve, amit úgy tűnik, hogy tartósan felszerelt a farmerjába. Ez a férfi, ember volt egyáltalán?

– Munkájuk van, vagy a gyerekekkel foglalkoznak, ami magában is munka. Megőrülnék, ha itt ragadnék egyedül és az a benyomásom, hogy előbb vagy utóbb neked is dolgoznod kell.

– Ma – motyogta, miközben felnyúlt és lehúzta a felsőmet és a melltartómat, kiszabadítva a melleimet. Meleg lehelete gyötörte a mellbimbóimat, én pedig vergődtem, próbáltam gondolkodni.

– Mi?

– Ma. Vissza kell ma mennem, dolgozni – mondta közvetlen azelőtt, hogy mélyen beszívta a bimbómat a szájába. Ó, a rohadt életbe, ez nagyon jó volt. Szájának minden egyes cibálására tűz futott végig az egész testemen, a dolgok összerándultak a lábaim között. Éreztem, hogy a csípőm elkezd ringatózni az övével, és arra gondoltam, hogy nagyon sok ruha van közöttünk. El akartam felejteni ezt az egész helyzetet – egy orgazmus vagy kettő sokat segítene, hogy sikerüljön.

Megbillent a világ, ahogy Horse felemelt és besétált a nappaliba. Amikor a kanapén voltam, kibújtam a nadrágomból. Két másodperccel később elővette a farkát, megragadta a csípőmet, a farka végét a nyílásomhoz igazította, aztán szó nélkül egyenesen belém nyomta.

Szent ég, szükségem volt erre, még akkor is, ha érzékeny és duzzadt voltam.

Alsó testének súlya belenyomott a kanapéba, karjai a két oldalamnál támaszkodtak. Hosszan és lassan mozgott, keményen és hajthatatlanul. A lábaimat a dereka köré kulcsoltam és azon tűnődtem, hogy megőrültem-e. Annyi minden történt, és mégis elég, ha megérint és elveszek benne újra és újra. Ez nem olyan volt, mint bármelyik szex eddig. Nem volt gyors, nem volt kemény és nem volt sürgető. Habár hajthatatlan volt. Akárhányszor mélyen benyomult, akárhányszor feszített szét, vagy végighúzta a farkát a csiklómon, be kellett harapnom az ajkam, hogy ne sikítsak. Azt akartam, hogy gyorsabb legyen, keményen döngessen, hogy átessek a csúcson és megkapjam a kielégülést, amire a testemnek szüksége volt. Hogy kidugja belőlem a frusztrációmat általában.

Lenyúltam, sürgetve őt, hogy gyorsabb legyen. Nem foglalkozott velem, a saját tempójában mozgott, de a szája sarka felfele mozdult, ahogy rám nézett.

– Még mindig ki vagy rám akadva a tegnap este miatt, bébi? – kérdezte Horse.– Nem akarsz veszekedni? Most nagyszerű alkalom lenne rá. Olyan jó hangulatban vagyok, valószínűleg mindennel egyetértenék, amit mondasz.

– Lökött vagy – motyogtam, és az irányába feszítettem. Bassza meg, el kellett, hogy élvezzek. Neki is. Ha még keményebb lenne, elpattannának az erei, de a szemét csak vigyorgott rám és egyre lassabban mozgott.

– Talán – válaszolt, most már nyíltan vigyorogva rám. – De én vagyok az a szemét, aki dug téged és nagyon is az egyetlen reményed, hogy elélvezz, úgyhogy talán abba kéne hagynod, hogy megpróbálsz megölni a szemeiddel.

– Faszfej.

– Dögös, jó bőr.

– Ne hívj így!

– Magamra gondoltam – válaszolt, mélyen benyomulva, mielőtt megállt. Megfogta az egyik kezemet, aztán a másikat, a fejem mellé szegezte őket, miközben én vergődtem.

– Csak csináld – követeltem. Lehajolt a számhoz és hosszan, lassan megcsókolt. Megpróbáltam beledugni a nyelvem a szájába, hadonászva ellene. Többet akartam és most akartam. Visszahúzódott és az arcán most határozottan egy vigyor ült.

– Mit csináljak?

– Tudod – csikorogtam.

– Össze vagyok zavarodva – válaszolt. – Azt hiszem, el kell magyaráznod. Különben lehet, hogy feladom és elsétálok.

Becsuktam a számat és összehúztam a belső izmaimat a farka körül, amilyen szorosan csak tudtam, kárörvendve, mikor megmerevedett és felnyögött. Aztán elengedtem és újra megszorítottam lassú, egyenletes ütemben. Ezt a játékot ketten is játszhatják.

– Baszd meg, Marie – nyögte, majd a kezeimet mélyen a kanapéba nyomta, ahogy felemelkedett, és végül úgy nyomult belém, ahogy kellett. Még mindig nem tudtam nagyon mozogni, de nem számított, mert a játéknak vége volt. Most mély támadásokkal csapódott belém, mindegyik erőteljesebb volt, mint az előző. Éreztem, hogy az izmaim megfeszülnek, ahogy felemeltem a csípőmet, hogy találkozzon az övével. Ó, basszus… Közel voltam, olyan hihetetlenül közel. Összenyomta a kezeimet a fejem felett, bebörtönözve őket, miközben gyorsított. Pont a határon lebegtem, aztán átcsúsztam és felkiáltottam az orgazmustól. Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt el, míg Horse is elment, mert a saját kis világomban lebegtem. Rám omlott, megpróbálta a testsúlya egyik felét oldalra helyezni, hogy ne nyomjon agyon. A lélegzetvételünk lelassult. Aztán felkönyökölt és odahúzott engem, hogy szemtől szembe feküdjünk. Ha egymillió évem lett volna kitalálni, hogy mi lesz a következő lépése, akkor sem láttam volna ezt előre.

– Miért nem mész le a közösségi egyetemre és töltesz ki egy jelentkezési lapot – mondta. Ez azonnal áttörte a szeretkezési utáni ködöt.

– Miért tennék ilyet?

– Itt vagy. Mostanában nem fogsz menni sehova és szükséged van valamire, amit csinálhatsz. Azt mondtad, hogy iskolába akarsz járni, úgyhogy fontold meg, hogy iskolába járj-e.

– Ez nem ilyen egyszerű – válaszoltam, megrázva a fejem. Horse valósága és az enyém két különböző dolog volt. De miért is beszélgetünk egyáltalán erről, épp most?

– Nem mehetek csak úgy egyetemre.

– Miért nem?

– Hát mert egy csomó pénzbe kerül, ez az egyik dolog – csattantam fel. – És per pillanat ezeregyszáz dolcsit érek, ha szerencsém van. Vizsgáznod kell, jelentkezned kell, és fel kell vegyenek, és még ha… Nem tudom, egy csomó dolgot kell csinálnod. Az öcsém nagy bajban van, nekem nincs időm iskolára…

Ennél a pontnál kifulladtam, úgyhogy ehelyett rápillantottam. Folyton változtatta a dolgokat rajtam és már nem tudtam lépést tartani vele.

– Nem tudsz tenni semmit sem Jeffért – mondta határozottan. – De a többi? Meg kell tenned ezt a szart, hogy bekerülj az iskolába, csak kezdd el. Menj le oda, nézd meg, mibe kerül. Hozd el a papírokat és töltsd ki őket. Semmi nem fog történni, ha csak itt ülsz és felsorolod, hogy miért nem fog menni.

– Melyik részét nem értetted annak, hogy nincs pénzem?

– És te melyik részét nem értetted annak, hogy adok neked pénzt, ha szükséged van rá?

– Horse, ez őrültség.

Sóhajtott és megrázta a fejét.

– Itt vagy, Marie, és tudom, hogy szeretnéd megkeresni a magadét. De – és ne húzd fel magad, hogy ezt mondom –, de nincs képesítésed ahhoz, hogy jó pénzt keress, ami azt jelenti, hogy bármilyen munkát is kapsz, csak minimálbért fogsz kapni, annak ellenére, hogy okos vagy, keményen dolgozol és nagyjából bármit meg tudsz csinálni, ha esélyt kapsz. De nem fogsz esélyt kapni végzettség nélkül, úgyhogy inkább ezzel kéne kezdened.

Miközben beszélt, végighúzta a kezét a testemen, ujjaival követve a vonalaimat, a csípőmet közelebb húzva az övéhez. Megráztam a fejem, és azon tűnődtem, hogy elment-e az eszem. Lehet, hogy Jeffet megölik, én pedig épp a potenciális gyilkosával kanapészexeltem egy észveszejtőt, és most jelentkeznem kellene az egyetemre. Csak úgy.

– Ez komoly? Azt akarod, hogy iskolába járjak?

– Miért ne? – vitatkozott. – Addig, amíg gondoskodsz itt a szarságokról, részemről rendben van. Lehet, hogy előre kéne lépned az egész válás ügyben is, ha már így alakult. A klubnak van egy ügyvédje, megbeszélhetek neked egy találkozót vele. És eléggé tudom garantálni neked, hogy az exed nem fogja felvenni a harcot.

Mosolygott, miközben ezt mondta – de ez nem kedves mosoly volt.

– Rendben, megyek és megnézem – mondtam lassan. – De ez furcsa, ugye tudod? Elrabolsz engem, túszként tartasz, és aztán iskolába küldesz? Általában nem így működnek a dolgok.

Horse rám vigyorgott, szemei lusták és kielégültek voltak.

– Ne törődj vele – suttogta. – És csak csináld tovább azokat az akármilyen gyakorlatokat, amivel a puncidat így össze tudod szorítani. Van erre egyetemi képzés?

– Disznó vagy – suttogtam vissza. – Tudod, ugye?

– Eddig működött nekem, hogy disznó vagyok, bébi – mondta. – Most mennem kell. Nézd meg az egyetemet. Menj be a klinikára és szerezz fogamzásgátlót. És ne hívd fel az öcsédet. Főzz valami kibaszott jót vacsorára és ne vegyél fel bugyit. Ez minden, amit kérek.

Ezzel felnyomta magát a kanapéról. Döbbenten és zavartan figyeltem, ahogy felveszi a nadrágját. Aztán kisétált az ajtón. Hallottam, ahogy felbőg a motorja és magamra maradtam.

Ez az egész főzz vacsorát/ ne viselj bugyit dolog nem igazán sikerült.

* * *

A Coeur d’Alene-i utam nagyszerű volt. Tényleg nem ismertem ki magam, de nem volt nehéz megtalálni a belvárost. Közvetlenül az óriási nagy tó mellett volt, ami a nevét is adta a helységnek, olyan ,,ha egyszer belehajtasz a vízbe, akkor már túlmentél” szintű helyzet. Megálltam és vettem egy pohár kávét és egy bagelt egy kis kávézóban a Sherman Avenue-n, a városon keresztülvezető főúton. A pincér segített nekem megtalálni az egyetemi campust – meglepetésemre csak néhány háztömbbel arrébb volt, szintén a tó partján. Végül egy széles, kövezett ösvényen sétáltam oda, aminek egyik felén strand volt, a másikon pedig egy igazán helyes kis park. Bármerre néztem, gyerekek szaladgáltak és szórakoztak, csak a tinédzserek alkalmi csoportja szakította meg, akik apró fürdőruhákban trollkodtak a barátaikkal. A parttól nem messze egy hidroplán szállt fel a vízről. Messzebb láttam, hogy valaki vízi ejtőernyőzik.

Az ösvény egy lakóövezet szomszédságába vezetett, aztán kezdtek láthatóvá válni az egyetemi épületek. Innen már egyszerű volt megtalálni a felvételi irodát. Majdnem egy órát beszélgettem egy hölggyel, és egy csomó brosúrával a kezemben jöttem ki.

Visszafelé láttam egy bankot, úgyhogy bementem és megnéztem az egyenlegemet az ATM-jükben. Pontosan 1146,24 dollár összesen. Az egyenlegemet látva jól éreztem magam, vettem le 200 dollár készpénzt, csak szükség esetére. Horse mondta, hogy ad nekem pénzt, de nem adtam fel, hogy magam keressem meg a pénzem. Lehet, hogy oké lesz, hogy egy ideig együtt élünk, de nem voltam olyan hülye, hogy azt higgyem, tényleg számíthatok rá. Nem tudtam megfogalmazni, mi van köztünk, és nem engedhettem meg, hogy becsapjam magam a helyzetünkkel kapcsolatban. Én egy még-házas nő voltam, akit egy motoros klub biztosítékként tartott az öcsém adósságai miatt. Lehet, hogy gyorsan el kell hagynom a várost valamikor. Végül meglátogattam a nőklinikát és kaptam receptet, de emlékeztettem magam, hogy még túl korán vagyok a periódusomban, hogy komolyan aggódnom kéne egy terhesség miatt. Ez elégnek tűnt egy napra, úgyhogy elindultam haza, hogy nekiálljak a vacsorának. Horse nem mondta, hogy hány órára jön haza, de nem akartam felhívni és megkérdezni. Az már túl valóságos lenne, vagy mi. Az együttélés megrémisztett engem.

Két idegen autó állt a behajtón, mikor felhajtottam – egy kicsi, piros kabrió és egy klasszikus Mustang, gyönyörűen felújítva. Leparkoltam a kisautómmal melléjük és azon tűnődtem, hogy kikkel lesz most dolgom. Nem volt jele Horse motorjának és nem is említette, hogy valaki jönne látogatóba. Belöktem a bejárati ajtót és négy idegen nőt találtam a nappalinkban ülve, nevetve és sörözve. Mindegyikben megvolt az a motoros csajos kisugárzás – nem ribancos, de határozottan nem szégyelltek megmutatni egy kis bőrt. Mosolyogtak és elindultak felém. Szerencsére Darcy sétált be a ház hátsó részéből, egy tálcát hozott chipses tálakkal és néhány mártogatóst.

– Marie! Úgy örülök, hogy visszajöttél, nem tudtuk, meddig leszel távol! – mondta, letette a tálcát a dohányzóasztalra és a karjaiba vont engem. Egy kicsit nyomasztó volt, de jól is esett. Aztán elengedett és a nők felé fordult, akik körénk gyűltek.

– Lányok, ő Marie – mondta Darcy, egyik kezét a vállamra téve. – Ő most Horse tulajdona, azt hiszem, ezt már meséltem nektek. Marie, ő itt Cookie, Maggs, Dancer és Em.

Bizonytalanul mosolyogtam a nőkre, akik előre tömörültek, megölelgettek és puszit adtak. Különböző korúak voltak, Em, egy fiatal lány, aki furcsán ismerősnek tűnt nekem, húszas évei elején járhatott, Darcy és Maggs pedig mindketten valószínűleg a negyvenesben.

– Gyere – mondta Cookie, megfogta a kezem és a kanapé felé húzott. Dancer felkapta a retikülömet és felakasztotta az ajtón lévő fogasra. Maggs a kezembe adott egy sört és úgy telepedtek le, mint egy madárraj, engem figyelve. Kínos… Még csak a nevükre sem emlékeztem, nem hogy gondolkodni tudjak, mit mondhatnék.

– Dancer vagyok – mondta egy magas, fekete hajú, csokoládébarna bőrű nő. Éles vonásai voltak és hosszú haját a vállára engedve hordta. Indiánnak tűnt és azon tűnődtem, hogy a Coeur d’Alene törzs tagja lehetett-e. Láttam néhány történelmi emléktáblát a városban, és a legtöbb úgy tűnt, a helyi törzsi kaszinó által volt szponzorálva.

– Bam Bam old ladyje vagyok.

Ez megdöbbentett – Horse rohadtul világos bőrű volt, hogy ennek a nőnek a bátyja legyen, de azt mondta, hogy a húga Bam Bam felesége.

– Te vagy Horse húga? – kérdeztem. Aztán elpirultam, rájöttem, milyen nyersen hangozhatott. De ő nevetett.

– Féltestvére – mondta. – Én Coeur d’Alene-i vagyok, ő viszont nem, de azért működik. Bam és én örökké együtt voltunk, ennek bizonyítékaként van három gyönyörű kicsi babánk. Tényleg örülök, hogy találkoztunk, drágám.

Kicsit bizonytalanul elmosolyodtam.

– Nem tudom, mennyi mindent tudtok – kezdtem, azt gondolva, hogy talán gyorsan tisztáznom kéne a dolgokat, mielőtt rossz benyomást keltenék.

– Mindent tudunk – mondta Maggs. Alacsony volt, kócos szőke hajjal, nagy szemekkel és hatalmas nagy mosollyal. Goldie Hawnra emlékeztetett.

– Remélem, nem bánod, de Darcy elmondta nekünk. Úgy értem, ez a klub ügyeinek része, és azokat a részleteket nem ismerjük, de mindent elmondott nekünk, amit te mondtál neki.

Összeráncoltam a homlokom. Azt hiszem, nem eskettem meg Darcyt titoktartásra, de azt sem vártam, hogy minden részletet nyilvánosságra hozzon. Maggs előrenyúlt és megfogta a kezemet, dörzsölgette őket a kezei között aggódó tekintettel.

– Ó, drágám, ne aggódj – mondta gyorsan. – Mi itt egy család vagyunk. Ha Horse-szal vagy, velünk vagy és bízz bennem, ezek a fiúk elég bajt okoznak, úgyhogy szükségük van ránk, hogy egyenesben tartsuk őket. Ez egy csapatmunka.

A többiek egyetértően hümmögtek.

– Az old ladyknek össze kell tartaniuk – tette hozzá Darcy. – A dolgok rosszra fordulhatnak, de nem számít, ha mi itt vagyunk egymásnak. Most ez a mi családunk és azért vagyunk itt, hogy üdvözöljünk.

Megráztam a fejem.

– Nem vagyok Horse old ladyje – mondtam. – Nem tudom, mi vagyok, de még csak néhány napja vagyunk együtt.

– Bam azt mondja, hogy Horse megőrül érted – szólalt meg Dancer. Ez nagyon is felkeltette a figyelmemet.

– Soha nem láttam még ilyennek. Talán nem érted, de a bátyámnak nem igazán probléma, hogy nőt találjon magának. Nem kell ahhoz átutaznia az államot, hogy megfektessen, Marie. És ez a biztosíték szarság? A klub nem így működik, ez egy különleges helyzet. Soha nem hozott haza senkit. Soha.

– Tényleg? – kérdeztem még mindig bizonytalanul.

– Soha – válaszolt. –Igazából ez az egyik szabálya. ,,Nincs kurva a házban”. Megőrjít, olyan egy gyökér, szexista disznó. Ilyen volt a gimi óta.

– Hűha.

– Hűha, igen – vágott közbe Em, egy magas, vékony, félénk mosolyú lány. – Soha nem gondoltam volna, hogy Horse összejön valakivel. Nagyon örülünk, hogy itt vagy. Én Picnic lánya vagyok.

– Láttam a képeidet – mondtam neki, most már tudtam, hogy hova helyezzem őt. Láttam is az arcán Picnic vonásait, habár lágyabbak és nőiesebbek voltak.

– Egyszer megmutatta nekem, mikor látogatóba jött. Igazán büszke rád.

– Köszi – válaszolt elpirulva. – Jó, hogy itt vagy. Dancernek igaza van, a klub olyan, mint egy család, és néha olyan érzés, mintha sokkal több bátyánk lenne, mint nővérünk. Izgatottan várjuk, hogy megismerhessünk.

– Komolyan – vette át a szót Cookie, egy élénk, alacsony lány, akinek élénkvörös fürtjei, zöld szeme és rengeteg szeplője volt.

– Én Bagger old ladyje vagyok. Vele még nem találkoztál, odaát van Afganisztánban. Nekünk, lányoknak össze kell tartani, az biztos. Nem is tudom, mit csinálnék, ha nem lenne Maggs és Dancer meg a többiek, akik segítenek megőrizni az ép elmémet.

– Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy most én jövök – mondta Maggs. – Én Bolttal vagyok, vele sem találkoztál még. Ő lent van Kunában, a fegyházban.

Ez felkeltette a figyelmemet. Miért volt a férje fegyházban? Együtt éreztem vele, és arra gondoltam, hogy meglátogatom anyámat a börtönben. A fegyház sokkal rosszabb lehet és hosszabb idő is. Magamról tudtam, hogy a jó emberek is csinálhatnak nagyon, nagyon hülye dolgokat.

– Az anyám is épp börtönben van – mondtam neki, megfogva a kezét. – Néhány hónap múlva szabadul. Régóta vagy már egyedül?

– Körülbelül két éve – válaszolt, és egy pillanatra fáradtnak tűnt. – De már dolgozunk a fellebbezésen. Tudom, mindenki ezt mondja, de Bolt tényleg nem tette azt, amiért lecsukták és be tudjuk bizonyítani. Ez igazából elég nagy ügy. Minden egyes alkalommal, amikor meghallgatás van, riporterek jönnek, mint egy csomó kibaszott dögevő – óriási botrány van az ügyészi visszaélésekről és a DNS bizonyítékok nem megfelelő kezeléséről. De legalább nem egyedül kell végigcsinálnom.

– Pontosan – vette át a szót Darcy. – Egyikünk sincs egyedül. És itt nem csak a lányokról van szó. Ez csak a banda, akit rövid időn belől össze tudtam szedni. A Reapers és a Silver Bastards között körülbelül tizenöt old lady van és mi mind összetartunk.

– És mi van azokkal a lányokkal, akik a tegnap esti bulin voltak?

Em öklendező hangot hallatott.

– Ők határozottan nem a család tagjai – mondta a szemét forgatva. – Egy csomó ribanc és lúzer.

– Némelyikük rendes lány – tiltakozott Cookie. – Én is egy klub bulin találkoztam Baggerrel.

– Az egy igazi buli volt – mondta Em. – Nem egy ilyen részeges kúrófesztivál, amikről az apám szeret úgy tenni, mintha nem is tudnék róluk.

– Akárkik is, de nem old ladyk – szólalt meg Dancer határozottan. – Ők nem olyanok, mint mi, és te nem vagy olyan, mint ők – tette hozzá elkapva a tekintetemet.

– És ezért vagyunk itt – mondta Cookie. – Úgy döntöttünk, hogy talán szükséged van egy kis szünetre, úgyhogy ez a ladyk estéje. Elviszünk magunkkal bulizni és megmutatjuk, hogy milyen szórakoztatóak tudnak lenni az új nővéreid.

Felegyenesedtem, megráztam a fejem és előrehajoltam, hogy letegyem az érintetlen sörömet. Ők talán nem értették meg a helyzetemet, de én természetesen igen. Bulizni menni nem volt a tervben. Horse utasításokkal hagyott itt és szándékomban állt követni őket.

– Nem hiszem, hogy Horse-nak tetszene az ötlet – válaszoltam. – Azt mondta, hogy készítsek vacsorát és azt hiszem, tervezett valamit…

Elakadtam, mikor Dancer a táskámhoz lépett, kihúzta belőle a telefonomat, végigpörgette a telefonszámokat, egyre rábökött és kihangosította. Kicsöngött, aztán meghallottam Horse hangját.

– Bébi, mi újság?

– Itt a húgod – jelentkezett be Dancer és egy ördögi vigyort villantott. – Elraboljuk Marie-t és elvisszük ma este bulizni. Neked csak ki kell verned, ha kanos leszel. Ő el lesz foglalva.

Ezután egy kis szünet hallatszott a telefonban.

– Add a telefont Marie-nek – szólalt meg. – Beszélnem kell vele.

Már mozdultam érte, mikor Dancer Cookie-nak dobta, aki felugrott vele a kanapéra és úgy tartotta, hogy nem értem el.

– Nagy kár! Van egy hűtőtáskám tele Jello shottal és egy üveggel, úgyhogy nagyon nagyon nagyon jól fogunk mulatni. Talán te is letáborozhatnál ma este a fegyverraktárban, csődör.

A lányok mind nevettek, de én egy kicsit rosszul éreztem magam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy felbosszantsam Horse-t. Lehet, hogy ők azt hitték, hogy én már a ,,család” része vagyok, de én jobban tudtam.

– Add oda Marie-nek a kibaszott telefont – szólalt meg Horse újra és a hangja cseppet sem volt szórakozott.

– Dancer vagyok megint – szólt bele a húga, elvette a telefont Cookie-tól és levette a kihangosítót.

– Talán fel is adhatnád, Horse. Elvisszük magunkkal, kell neki egy kis szünet és egy fasz vagy, ha nem engeded meg neki. Hallottam, mit csináltál tegnap éjjel. Szegény lánynak valószínűleg terápiára van szüksége azok után. Megígérem, hogy vigyázni fogok rá és józanul fogok vezetni. Találj valami elfoglaltságot, amibe nem tartozik bele, hogy lelősz valakit, rendben?

Aztán letette a telefont.

Döbbentem bámultam rá.

– Ezt csak úgy megteheted? – kérdeztem.

– Mit?

– Letenni Horse-t.

Dancer nevetésben tört ki.

– Ó, ki fog akadni. Ő és Bam valószínűleg egész éjjel egymásnak fognak rinyálni. De mi csak egy kicsit szórakozni megyünk és ők papucsoknak fognak tűnni, ha nagy ügyet csinálnak belőle. És lehet, hogy a srácaink tényleg nyuszi papucsok, de azt kurva élet, hogy nem akarnak annak látszani. Minden rendben van.

Én nem voltam ebben olyan biztos.

– Itt az idő, hogy igyunk – pattant fel Cookie a kanapéról, és a konyha fele sétált. A többiek lábra állítottak és levonszoltak a folyosón, a telefonomat hátrahagyva. Aztán elkezdődött a zene és a dolgok kicsit őrültté váltak.

 

Tizenhatodik fejezet

Fordította: Suzy

– Komolyan, el sem hinnéd, mekkora – motyogtam, előrehajoltam és szétnyitottam a kezeimet, hogy megmutassam.

– Ez undorító – kiáltotta Dancer, rám csapott és én röhögésben törtem ki, majdnem leestem a székemről. – A testvéremről beszélsz. Fejezd be, mielőtt hányok.

Távolabbra tartottam a kezeimet, szélesre tártam a számat és a nyelvemmel csapkodtam felé, mint egy kígyó. Mind röhögésben robbantunk ki megint és én majdnem bepisiltem. Pisiszünet.

– Megyek pisilni. Valaki?

Em felállt és együtt elbotorkáltunk a mosdó felé. Komolyan, mindegyik lányt szerettem. Nem tudtam elképzelni, miért aggódtam Horse miatt. Horse frenetikus. Valójában, amikor ma este megláttam Horse-t, le akartam tépni az összes ruháját és a legjobb szopást adni neki, amit életében kapott. És Jeff is rendben lesz, mert annak ellenére, amit mindenki gondolt, ő nem volt teljesen hülye. Ezt olyan biztosan tudtam, mint azt, hogy igazán, igazán szükségem volt még egy rövidre, hogy tökéletes legyen az este.

Az old ladyk fantasztikusak.

Egy pár sráccal találkoztunk a mosdó felé menet, az egyikük kinyújtotta a kezét, hogy megtámasszon, mikor nekiütköztem.

– Meghívhatunk titeket, lányok egy italra? – kérdezte, rám mosolyogva. Visszamosolyogtam. Aranyos volt, olyan főiskolai gólya módon. Horse megenné őt reggelire, tűnődtem.

– Nem fog megtörténni – jött egy mély hang mögülünk. Megfordulva Paintert láttam, a Reapers egyik jelöltjét, mögöttünk állva csúnyán nézett. Kigyúrt izmaival, vicsorogva és tüskés hidrogén szőke hajával elég dögös volt. Nyami. Upsz, túl sok pia... nem stírölhettem Paintert, ez olyan furcsa volt. – Kurvára hátra kell lépned tőlük máris.

Talán Painter még nem szerezte meg a mellényére a felső felvarrót, az MC nevét, de attól még elég ijesztő motoros fickó volt. Kb. húsz perccel azután bukkant fel, hogy Dancer befejezte a telefonálást Horse-szal és azóta követett minket. A srácok gyorsan hátraléptek bocsánatkérést motyogva. Em megfordult és mellkason vágta Paintert. Ő felmordult és összehúzta a szemöldökét, de nem mondott semmit. Tágra nyílt szemmel néztem a párbeszédet. Em megragadta a karom és elhúzott a mosdó felé. Kicsapta az ajtót, ami a falhoz vágódott, ahogy betuszkolt.

– Nem hiszem el – motyogta a fülkéhez sétálva, ami csak egy nyitott vécé volt, amit csak egy fa válaszfallal szeparáltak el a helyiség többi részétől. – Hogy találkozhatnék így bárkivel is? Sosem fogok egy igazi barátot találni. Soha.

Tántorogtam, próbáltam követni a szavait.

– Ezt nem értem.

– Képzeld el, hogy te vagy a Reapers MC elnökének legidősebb lánya – mondta. – Szerinted hány srác hívott randizni a gimiben? A szalagavatómra egy jelölttel kellett mennem. Egy jelölttel, akinek nem volt megengedve, hogy táncoljon velem.

Ó. Már értettem.

– Az szívás – mondtam, nagyon bölcsnek éreztem magam. – De ez valószínűleg jobb, mintha egy fickó kihasználna.

A saját szalagavatóm kiváló példa volt erre – Gary olyan volt, mint egy beviagrázott polip és én voltam olyan hülye, hogy ezt hízelgőnek találtam.

– Azt akarom, hogy egy fickó kihasználjon! – csattant fel Em, felhúzva a farmerját. – Fogalmad sincs, hány srác mondott le rólam, amikor rájöttek, ki az apám. Próbáltam meglépni. Még főiskolára is Seattle-be mentem. Picnicnek voltak ott barátai, akik figyeltek rám. Olyan három hónapig nagyszerű volt, aztán pletykák kezdtek keringeni arról, hogy megölik azt, aki hozzám ér. Azt hinnéd, két fejem van vagy ilyesmi. Szűz vagyok annak ellenére, hogy mindent megteszek, hogy elajándékozzam, és ha ez így megy tovább, halott leszek, mire találok egy péniszt, amit a vaginámba dughatok.

Helyet cseréltem vele, letoltam a farmeromat és pisiltem. Jól mondta. Úgy döntöttem, elmondom neki.

– Jól mondod – mondtam felállás közben. Megint meginogtam, és ő nevetett elkapva engem.

– Hű, szerintem túl sok zselét ettél.

Odasegített a kézmosóhoz. Megmostam a kezem és mindketten eltöltöttünk egy kis időt azzal, hogy ellenőrizzük a hajunkat és a sminkünket. Szerintem elég jól néztünk ki – nem csoda, hogy a srácok italt akartak venni nekünk. Ha férfi lennék, én is meghívnám magunkat.

– Szóval, kivel engedné az apád, hogy randizz?

– Nem tudom – mondta fejrázva. – Nem biztos, hogy bárki is elég jó lenne. Bár talán azt szeretné, ha a klubból lennék valakivel. Így sosem távolodnék el tőle.

– Ó, ez valami aranyos – mondtam. – Úgy értem, legalább az apád törődik veled, én alig emlékszem az enyémre.

Vállat vont.

– Igen, gondolom, igazad van – mondta. – Azt hiszem, nem cserélném el. Anya is elég nagyszerű volt. Hiányzik.

– Mi történt vele? – kérdeztem, aztán az ajkamba haraptam. A pia láthatóan megszüntette a szűrőt az agyam és a szám között.

– Mellrák – mondta, nyilvánvalóan nem akart beszélni róla. – Már régen. Gyerünk inni!

– Jól hangzik – válaszoltam követve ki az ajtón. Painter odakint állt, keresztbe tett karral állt a falnak támaszkodva, unottnak tűnt. Megragadtam Em karját és visszahúztam magamhoz.

– Miért kell itt lennie? – suttogtam hangosan. – Attól tart, hogy megszököm vagy ilyesmi?

– Ó, ez nem személyes. Mindig küldenek valakit velünk, amikor kimozdulunk – mondta vállat vonva. – Általában egy jelöltet, de hébe-hóba Ruger lóg a nyakunkon. Ő vicces. Nem akarják, hogy bárki is zavarjon minket. Így bulizhatunk és ők tudják, hogy biztonságban vagyunk. Ez nem nagy ügy, legalábbis nem neked, mert neked már van embered. Számomra ez szívás.

– Szóval, állandóan figyelik, az összes old ladyt? – kérdezem. – Ez nem rémisztő?

Nevetett és vállat vont.

– Leginkább csak akkor, ha kimozdulunk este – mondta. – Ez olyan biztonsági dolog. Sok klub van, és nem mindegyik van barátságban a Reapersszel. Így biztosítják azt, hogy senki se zavarjon minket. Tudják, hogy józan az, aki hazavisz minket. Ez csodás, hacsak nem azon vagy, hogy elveszítsd a szüzességed.

Kuncogtam és ő rám bámult, amitől még jobban kuncogtam, miközben visszamentünk. Aztán megálltam, mert egy Reapers bőrt viselő magas férfi hirtelen elállta az utamat. Felnézve próbáltam fókuszálni. Max.

– Szia, Max – mondta Em. – Mit csinálsz itt?

– Csak kedvem támadt inni valamit – mondta, miközben elismerő pillantással nézett végig rajtunk. Jól néztünk ki és Max észrevette. Remek. – Painterrel beszélgetve hallottam, hogy ti lányok, itt vagytok. Gondoltam, fizetek egy kört. Nagyszerűen néztek ki ma este.

– Annyira édes vagy – válaszolt Em kacéran mosolyogva rá. Ő visszamosolygott és én azon tűnődtem, hogy talán egy kicsit több van a dologban köztük, mint amit gondoltam. Painter jött mögénk, fölényesen állt, ahogy Maxszel egy pillantást vetettek egymásra. Aztán Painter megrázta a fejét és hátralépett, és nem tűnt boldognak emiatt.

Ez érdekes volt.

Max követett minket az asztalhoz, ahol Maggs helyre is tette, mondván, hogy vegyen nekünk italt és ne álljon az utunkba, „mert ez a láááányok éjjjjszakája!” Mindenki helyeslően kiáltott, miközben Max vigyorgott és felvette a rendelést, visszafelé hozott egy kör rövidet. A korábbi elhatározásommal ellentétben, hogy több piára van szükségem, a kis pohár vodkára nézve rosszul lettem, így elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. Majdnem kettő. Horse négy órával korábban írt egy üzenetet.

Elmegyek a Line-ba a fiúkkal. Ne várj ébren.

A Line. Miért hangzott olyan ismerősen? Az agyam totál homályban volt.

– Mi az a Line? – kérdeztem Cookie-t, aki mellettem ült. Egy bőrmellényt vett fel, mielőtt a bárba jöttünk, és a felvarróján ez állt „Bagger tulajdona, Reapers MC”. Az egész tulajdon dolog miatt kényelmetlenül éreztem magam, de ő elég boldognak tűnt, hogy hordhatja. És Cookie nem volt éppen elnyomva. Rájöttem a csevegés alatt, miközben ő alkoholos zseléket küldött le a torkán. Meglehetősen elfoglalt volt azzal, hogy vigye a kávézóját és törődjön Bagger hároméves lányával ahhoz, hogy el legyen nyomva.

– Ó, az a klub didibárja – mondta. – Egy aranybánya, de azok a sztripperek akkora ribancok tudnak lenni. De néhányuk rendben van. Mindig mondom Baggernek, hogy ott fogok dolgozni, amíg ő bevetésen van, és ez kiakasztja. Imádom ezt csinálni – nevetett.

– Miről beszéltek? – kiáltja Darcy az asztal túloldaláról.

– A Line-ról – kiáltotta vissza Cookie. Darcy arcára hatalmas vigyor ült ki.

– Oda kellene mennünk!

– Mi? – kérdeztem ijedten. Cookie összecsapta a tenyerét.

– Ó, ez egy nagyszerű ötlet! – mondta. – Játszhatnánk ez egyik rúdon. Képekre van szükségem Bagger számára!

– Komolyan mondod? Miért kellene odamennünk? – kérdeztem meghökkenve.

– Hát, egyrészről, ha a fiúk a Line-ban vannak, akkor vicces megjelenni figyelmeztetés nélkül – mondta Darcy rám kacsintva. – Megijeszteni őket, érted? Plusz, eléggé érdekes figyelni a táncosokat. Néhányuk nagyon jó. Számos kitűnő trükköt tanultam tőlük. Boonie tanúsíthatja.

Előredőlt és összepacsizott Maggsszel a nyomaték kedvéért.

– Arról nem beszélve, hogy ha az embered pucér ribancok között tölti az estét, akik nem te vagy, nem árt, ha gondoskodsz arról, hogy hazahozza a merevedését, ugye? – tette hozzá Maggs. Ez egy jó érv volt. Nem tetszett az ötlet, hogy Horse más nővel van, egyáltalán nem tetszett. Ráhunyorítottam a telefonra és a sértő üzenetre.

– És az üzletben vannak hasznos árucikkek – tette hozzá. – Vennem kell egy új felsőt. Ezen a héten meglátogatom Boltot, akarok adni neki valamit, amit várhat.

– Ó, utálom azt a helyet – nyafogta Em. – És ha apa ott van, akkor azt kell néznem, ahogy egy sztripper hozzádörgölőzik és az visszataszító. Egy lánynak sem kellene látnia, hogy az apja olyan sok különböző nővel kefél, főleg, hogy ő még randizni sem enged! Inkább hazamegyek.

– Szólj Painternek, hogy vigyen el – mondta Max, mögém jött és rátámaszkodott a székem támlájára. Valahogy az én teremben volt, de úgy tűnt, senki sem vette észre, így homlokráncolva előredőltem. Egyébként is majdnem záróra. Én mindenki mást elviszek a Line-ba, szünetet adok Painternek.

Dancer rámosolygott.

– Ez aranyos, Max – mondta. – Csináljuk.

Tíz perccel később Dancer kocsija hátsó ülésén zsúfolódtam össze a többiekkel, Max a motorján követett minket. Azt vártam, hogy Em panaszkodni fog, amiért Painter viszi haza, de úgy tűnt, eléggé elégedett a helyzettel.

Ez meglepett, mert azt hittem, korábban észrevettem valamit közte és Max között. Nyilván csak képzeltem.

Majdnem hajnali fél három volt, mikor megálltunk a sztriptíz klub előtt. Botladozva és kuncogva mentünk keresztül a parkolón, ami szinte üres volt. Aztán a tábla felvillant és kikapcsolt.

– Zárva van – mondtam megtorpanva. – Nem mehetünk be.

– Ó, ez a legjobb része – mondta Darcy rám vigyorogva. – Zárva van a közönség számára, de mi nem vagyunk a közönség, bébi. Addig bulizunk, amíg akarunk.

– Mi helyzet a táncosokkal? – kérdeztem bután. Max nevetett mögöttem, az egyik kezét a derekamra tette és előretolt.

– Ne aggódj miattuk – mondta. – Ők nem old ladyk. Nem kerülnek az utadba.

– Mikor legutóbb itt voltunk, Dancer felment a színpadra és megmutatta nekünk a mozdulatait – mondta Cookie kuncogva. – Fantasztikus volt. Nos, Horse-t kivéve mindenkinek fantasztikus volt. Ő úgy nézett ki, mintha gyomorrontása lett volna.

– Ezúttal józan vagyok – válaszolta Dancer. – Ma éjjel ti következtek.

– Tudod, azt hiszem, én jövök – mondta Cookie vigyorogva. – Csinálhatnék egy kis műsort az egyik privát szobában. Lefilmezed nekem és én majd elküldöm Baggernek a gépen. Mindig kéri, hogy küldjek neki képeket. Ettől majd eldurran az agya!

– Határozottan el fog durrantani valamit – válaszolta Maggs vihogva.

Egy nagydarab fekete fickó állt a bár főbejáratánál. Egy szó nélkül beengedett minket. A minap már voltam itt Horse-szal, de éjszaka másmilyenek voltak a dolgok. Először is, a fények tompák voltak, amitől az egész helynek teljesen más volt az érzete. Olyan sötét és mocskos. Néhány pincérnő takarította az asztalokat és két csapos pakolt és takarított. Egy Reapers mellényt viselő férfi az egyik bokszban ülve pénzt számolt. Még mindig szólt a zene és a középső színpadon egy táncos dolgozott a rúdnál. Alatta néhány fickó ült a sörét dédelgetve, köztük Picnic, Ruger, Bam Bam, Boonie és mások. Nem láttam Horse-t.

– Hé, bébi – kiáltott Darcy, lesétálva feléjük. Pont, mint a múlt éjjel, Boonie arca felragyogott, amikor meglátta őt és felállt, hátat fordított a rúd körül vonagló pucér csajnak. Darcy köré fonta a karját és belezuhantak egy újabb mindent elsöprő, a világot figyelmen kívül hagyó csókba. Dancer és Bam Bam kicsit visszafogottabb volt az üdvözlésükkel, anélkül tűntek el sötét bokszban, hogy visszanéztek volna.

– Basszus, ez hiányzik – motyogta Cookie és odanézve rá könnyeket láttam a szemében.

– Bátorság, ribi – mondta Maggs, kicsit vállon ütötte. – Pornót akarsz csinálni a pasidnak, nem sírhatsz benne. Ez nem az ő műfaja – hacsak nem titkolóztál előttünk?

Cookie nevetett, látható akaraterővel rázta le magáról a melankóliát. Ezek a nők erősek voltak, döntöttem el. Igazán erős nők. Tanulhatnék tőlük.

– Tudod, hogy meghúzom a határt a soft-core-nál, semmi fétis dolog – válaszolta Cookie, kétértelműen húzogatva a szemöldökét. – Szerzek piát. Maggs, megmutatod az újoncnak, merre vannak a VIP termek, ugye? És győződj meg róla, hogy letörölték, mielőtt kipakolom a cuccomat. Az emberem tisztán és feszesen szereti a lányait, nem lucskos használtan.

Kicsit táncikált és mi ujjongva tapsoltunk. Maggs a padlón túlfutó hosszú, sötét folyosót mutatta nekem.

– Arra vannak a szobák, édes – mondta. – A kocsiban hagytam a telefonomat és határozottan szükségem lesz egy személyes másolatra erről, hogy zsarolhassam. Mindjárt jövök.

A szobák felé tolt. Átszeltem a padlót a folyosó felé, kicsit furán éreztem magam, hogy mindenki eltűnt. Sötét ajtók voltak a folyosó két oldalán, mindegyik bezárva. Fogalmam se volt, hogy mit találok odabent és ettől, hogy egymagam fedezzem fel furcsán éreztem magam. Úgy döntöttem, megvárom Maggset. Aztán Max bukkant fel, ugyanazzal a barátságos mosollyal, amit a bárban is viselt.

– Elvesztél? – kérdezte. Megráztam a fejem.

– Nem annyira, inkább elvesztettem a fonalat és bizonytalan vagyok – ismertem be. – Azt hiszem, Cookie lefilmezteti magát velünk, ahogy Baggernek táncol. Mondta, hogy keressek egy szobát, de tartok attól, hogy csak úgy kinyissam az ajtókat.

– Nem gáz – mondta, lazán vállat vont, bár a szemében elégedettség csillogott. – Kövess engem.

Valamit megéreztem. Az ösztöneim azt súgták, nem kellene követnem őt, de nem jöttem rá, miért nem és még mindig kissé részeg voltam. A részeg ösztöneim nem voltak valami jók – Gary azután kérte meg a kezem, hogy épp kivégeztem egy hatos pakkot.

Amikor Max a folyosó jobboldalán lévő utolsó ajtóra mutatott, ami fölött egy kis zöld lámpa égett, én tétován sétáltam oda és nyitottam ki az ajtót. Eltartott egy másodpercig, míg a szemem hozzászokott a sötétséghez és a lágy vörös fényhez. Aztán megláttam, hogy Horse egy fekete bőrkanapén ül a falnál a háttámlán széttárt karokkal. Le volt véve a pólója és egy majdnem meztelen, hidrogénszőke nő lovagolt rajta. A csípője Horse csípőjéhez simult, és amikor megfordult, hogy ránk nézzen, láttam, hogy hatalmas, nyilvánvalóan műmellei voltak. Egy kék, csillogó zsinórtangát viselt és semmi mást.

Horse tekintete az én kikerekedett, megdermedt szemeimmel találkozott és rám bámult.

– Mi a faszt csinálsz te itt? Azt hittem, ez a csajos este.

– Semmit – suttogtam, hátraléptem és nagyon óvatosan bezártam az ajtót. Merevnek és törékenynek éreztem magam, mintha ezer darabra esnék szét. Nem tudom, miért. Nem olyan, mintha egy igazi párkapcsolatban lennénk. Én nem birtokoltam. De látni őt egy másik nővel – az nagyon mélyen megsebzett. Maxbe ütköztem, aki kinyújtotta a karját és megtartott. Ránéztem lesújtva, és neki olyan arckifejezése volt, amit nem tudtam hová tenni.

– Tudtad, hogy itt van? – kérdeztem.

– Ja – válaszolta Max. Könnyed, teljes megbánás nélküli válasza kizökkentett.

– Felültettél? – suttogtam. – Miért?

– Mert egy kibaszott álomvilágban élsz, és a lányok hülyeséggel tömik a fejedet. Lehetek fasz, de közel sem akkora fasz, mint ő. Gondoltam, jogod van tudni.

Próbáltam gondolkodni. De sajnos minden forgott körülöttem.

– Nem azért tettem, hogy megbántsalak, Marie – mondta Max, kemény ölelésébe vonva. Megmerevedtem, de aztán ellazultam, megnyugvásra volt szükségem. A hajamat simogatta, az ujjaival fésülgetve.

– Egy édes kölyök vagy egy igazán elbaszott helyzetben – mondta, nem túl kedvesen. Okosnak kell lenned. Horse nem a te embered, nem fogtok boldogan élni és a testvéred sem fog megmenteni téged. Minél hamarabb rájössz erre, annál boldogabb lesz az életed. Ez az igazság.

Elhúzódtam Maxtől és hátranéztem az ajtóra, azt akarva, hogy Horse nyissa ki, jöjjön ki és magyarázza el, hogy ez az egész valamiféle tévedés volt.

Nem tette. A zöld fény kigúnyolt.

– Hazavigyelek? – kérdezte Max.

– Igen – mondtam.

– Oké.

Megfogta a karomat és a vészkijárathoz mentünk, gyorsan beütötte a kódot az oldalt lévő billentyűzetbe. A pici vörös fény zöldre váltott és Max kinyomta az ajtót. Követtem őt a parkolón át a motorjához. A telefonom elkezdett vibrálni és én lenézve Horse nevét láttam a kijelzőn.

Kinyomtam.

Az út örökkévalóságnak hatott és én eléggé kijózanodtam, mire a házhoz értünk. Ariel kiszaladt üdvözölni minket, az óriási kiskutya mosolyával vigyorgott, de én nem simogattam meg, így nyöszörgött és bemászott a tornác alá. Max meglepett, amikor otthagyta a motorját és követett a házba. Azt hiszem, csak azt vártam tőle, hogy csak ledob vagy valami. Furcsa és kínos érzés volt vele lenni, és azt kívántam, bár egyedül lennék.

– Kérsz egy italt? – kérdeztem remélve, hogy nemet mond.

– Aha, hozz nekem egy sört – válaszolt a telefonját elővéve. Otthagytam őt azt piszkálva, míg kerestem egy sört neki és egy pohár vizet magamnak. Ahogy mentem vissza a folyosón, félúton találkoztunk, elvette az italokat és bementünk az ebédlőbe. Letette az italokat a biliárdasztalra és oldalra döntött fejjel ismét engem figyelt.

– Miért csinálod ezt? – kérdeztem.

– Micsodát?

– Hogy így nézel rám.

– Próbálom eldönteni, hogy mi a faszt gondol Horse – válaszolta. – Nem kell vele lenned, Marie. Ez így elég elbaszott. Engedned kéne, hogy segítsek neked.

– Hogy segítenél?

Válasz helyett lehajolt és átdobott a vállán. Én felsikoltottam, hátba vágtam és rugdostam. Max figyelmen kívül hagyva a küzdésemet, visszavitt a nappaliba és ledobott a kanapéra. Keményen landoltam és elállt a lélegzetem. Mielőtt észbe kaptam volna, rajtam volt, a lábaim közé nyomta a térdét, a száját az enyémre tapasztotta. Küzdöttem ellene, de ez nem zavarta. Túl erős volt hozzám képest. A lábaival leszorított, a medencéjét az enyémbe fúrta, miközben a karjai legyűrték az enyémet a kanapéba. A csókja nem volt érzéki, csak egy brutális támadás. Se nyelv se csábítás. Az ajkai összenyomódása a számon. Komolyan nem tudtam lélegezni és a látásom kezdett elsötétedni.

– Ó, kibaszottul nem. Halott ember vagy.

Horse dühös hangját hallottam és feltámadt bennem a remény. Aztán Max olyan erősen repült le rólam, hogy majdnem leestem a kanapéról. Horse keresztüldobta a szobán a falhoz, vagy tizenöt centire hibázta el a tévét. Felsikoltottam, amikor Horse utánaugrott lecsapva az öklével. Max megvonaglott a támadás alatt, de elkezdett nevetni, a hang ijesztő volt és sötét és furcsán kihangsúlyozódott a testét ért ütésektől. Egy hangos, kattanó hang vágta el a nevetését és én felnézve láttam, hogy Picnic fegyvert szegez a két férfira.

Horse nem állt le.

– Horse! – mondta Picnic. – Engedd el vagy lelőlek.

Horse adott egy utolsó, gonosz ütést a gyomrába, mielőtt hátralépett, zihálva. Max bizonytalanul lábra állt, rávigyorgott Horse-ra úgy, ami igazán kiegyensúlyozatlan volt. Most megkaptam az egész „Mad Max” dolgot…

– Bajod van, testvér? – kérdezte Max, miközben a kézhátával letörölte az orrából folyó vért. – Úgy tűnik, a lotyód nem így gondolja. Gyakorlatilag a karjaimba ugrott a Line-ban. Elismerem, édes kis pina, de tényleg megéri harcolni érte?

– Fogd be a pofád – mondta Picnic előrelépve. – Nem beszélhetsz így egy testvérrel. És nem baszakodhatsz egy Reapers-beli társad nőjével. Holnap lerendezzük ezt a fegyvertárban. Értetted?

Max megint nevetett. Aztán felém fordult, „v” alakba formálta két ujját a szája előtt, a nyelvét mozgatta köztük felém.

– Te seggfej! – kiáltottam, hirtelen feldühödtem. – Te kibaszott seggfej, takarodj innen! Kibaszottul takarodj innen és rohadtul vissza se gyere, vagy kurvára én magam foglak lelőni!

Mindhárom fickó lefagyott, meglepődve néztek rám.

Undorodva fintorogtam vissza rájuk. – Mi van, meglepődtetek, hogy a csont, amin marakodtok, beszélni is tud? Hát kapjátok be mindannyian!

Ezzel megfordultam és feltrappoltam a lépcsőn a szobámba, becsapva magam mögött az ajtót. Pillanatokkal később motorok keltek életre odakint. Vagy egy percig sétáltam a szobámban, dühösen és tele energiával, aztán kivágtam az ajtót és lementem a földszintre.

Volt még néhány dolog, amit ki akartam mondani.

Horse-t a nappali közepén állva találtam, beletúrt a hajába, a padlóját beborító vért bámulva. Felém fordult és mi a szoba két végéből néztük egymást, egy tapodtat se mozdultunk. Kicsit még részeg voltam, de elegem volt. Itt volt az ideje, hogy megbeszéljük a dolgokat. Kinyitottam a számat, hogy megmondjam neki, de ő előbb elkezdte.

– Ki a fasznak képzeled magad, hogy csak úgy felbukkansz a Line-ban? – követelte. – És miért nyomta le Max a nyelvét a torkodon?

Ó, ez igazán feldühített.

– Te csak ne beszélj nekem torkokon lenyomott nyelvekről, seggfej – sziszegtem. – És csak tájékoztatásul közlöm, hogy azért voltam a Line-ban, mert a húgod odavitt. Gondolom, eszébe sem jutott, hogy valami kurvát kefélsz a hátsó szobában!

– Nem keféltem senkit. Egy öltánc volt. Nem nagy ügy – mondta összehúzott szemöldökkel.

– Akkor bocs, hogy megzavartalak mielőtt elérted a boldog véget! – kiabáltam. Nem hiszem, hogy voltam már ilyen dühös ezelőtt életemben. A látómezőm széle valójában vörössé vált. Úgy éreztem, hozzávágnék valamit és körbenéztem, keresni próbálva valamit, aminek jó súlya van. Horse odasétált hozzám, fölém tornyosult, ahogy az arcomba kiabált, a falhoz szorított.

– Mi a faszért nem kaphatnék boldog véget? Nem, mintha lenne egy old ladym, aki miatt aggódnom kellene! Nem, nekem nincs! – jelentette ki a karját széttárva, az egész szobához szólva. – Nincs, old ladym, nem így van? Nincs, mert kurvára túl jó vagy ahhoz, hogy a felvarrómat viseld, ugye? Mit nem tettem meg érted, Marie? Életben tartottam a bátyádat. Nem volt olcsó, bébi, fogalmad sincs, milyen drága a segged. És ma este? Nem, mintha a közelben lettél volna, hogy törődj velem, igaz? Terveink voltak és te lekoptattál. Nem csinálhatod kétféle módon, Marie. Vagy együtt vagyunk, vagy nem, de ha nem, akkor nem várhatod, hogy itthon üljek a seggemen, amíg te bulizol. És ez a faszság Maxszel? A saját otthonomban? Ki kellene dobnom a seggedet és magam megölni a bátyádat. Megbaszhatod magad, Marie. Komolyan. Végeztem veled.

Rávicsorogtam. Hogy merte az áldozatot játszani?

– Max megpróbált megerőszakolni – a szavak hidegek és kemények voltak. – És csak azért vele hozattam haza magam, mert te túl elfoglalt voltál, hogy ezt észrevedd azzal, hogy hagytad valami kurvának, hogy hozzád dörgölje a mocskos ágyékát. Egy estét megyek el nélküled és nem tudod a gatyádban tartani?

– Miért kellene? – követelte. Előretolta a súlyát, ahogy elkapta a kezeim, a hátam mögé csavarta őket és magához kényszerített. Szexuális izgalom futott végig rajtam, összekeveredve a dühömmel és az őrült adrenalinlökettel, amitől a szívem száguldott. Éreztem a farkát, keményen és készen, és éreztem az izzadtság és motorolaj keveréket, ami úgy tűnt, mindig a nyomában jár. A puncim egy duzzadt, forró kút volt a szükségtől és a bugyim átázott. Meg akartam őt harapni és megnyalni és tökön rúgni egyszerre.

– Cookie hónapok óta nem látta az emberét, de amikor ő kimozdul, viseli a mellényét a felvarrójával – morogta Horse. – Ő büszke arra, hogy old lady. Ha azt akarod, hogy a gatyámban tartsam, akkor viseld a felvarrómat.

Horse a nyomaték kedvéért hozzám nyomta a csípőjét és én ránevettem. Aztán előrelendültem és a fogaim közé kaptam az ajkát és nem egy kicsi szerelmes csípésre. Egy kiáltással ledobott és én felszaladtam a lépcsőn. Utánam vetette magát elkapva a pólóm hátát, ahogy a tetejére értem, lehúzott három lépcsőfoknyit és a hasamon fekve maga alá gyűrt. Az egyik keze a hajamba gabalyodott, szorosan tartotta a fejem, miközben a másik kezével kicipzározta és lerántotta a farmeromat a térdeimig, összeszorítva őket. Felnyögtem, miközben matatva kiszabadította a farkát, hátrahúzta magához a seggem, éreztem, ahogy a nedvem lecsorog a lábamon, mert annyira akartam őt magamban.

Horse farka belém hasított és én felkiáltottam.

Ami ezután történt az nem volt gyengéd és kedves és édes és romantikus. Horse nekem esett, olyan keményen kefélt, hogy csoda, hogy senki sem sérült meg. A kezében lévő hajamat, ahogy húzta fájt, de a farka pont úgy töltött ki, ahogy szükségem volt rá. Nem tudom, meddig tartott. Még abban sem vagyok biztos, hányszor élveztem el. Csak azt tudom, hogy minden orgazmus egy felette aratott győzelemnek érződött, és amikor végül belém élvezett – forró magja mélyen a méhembe lövellt –, felkiáltott és meghúzta a hajam és ez úgy felizgatott, mint semmi más, amit valaha tapasztaltam az életemben ezelőtt.

Francba…

A lépcsőre rogytam, a karjaimba temettem az arcom, míg Horse farka lassan elernyedt bennem. Éles, ziháló lélegzete visszhangzott a füleimben. Aztán kihúzódott, elfordult és leült az alattam lévő lépcsőre. Én átfordultam és a plafont bámultam.

– Ez igazán elbaszott dolog – mondta, zavarodottnak hangzott. Ismertem az érzést. – Bántottalak?

– Nem – válaszoltam, a kezemmel beletúrtam a hajamba. Fel kellett vennem a nadrágomat, de minden erőmre szükségem volt, hogy ne olvadjak egy kimerült pocsolyává. – Jól vagyok. Tudom, hogy ez beteges, de hihetetlen volt. Sosem éreztem semmi ehhez hasonlót.

– Ja.

Nem tudom, milyen sokáig ültünk ott. A szívem lassan lecsillapodott és én elkezdtem észrevenni dolgokat, mint a szőnyeg durva anyagát a seggem alatt és a derekamba belevágó fokokat. És milyen nedves voltam. Fúj…

– Azt hiszem, rácsepegek a szőnyegre – motyogtam. Horse röviden felnevetett. Ránéztem, és a helyzetünk teljes és tökéletes abszurditása belém vágott. Nem tehettem róla, de egy kis hisztérikus kuncogás indult el a mellkasomban. Összeszorítottam a számat, próbáltam benntartani, de kiszabadult. Egyre jobban és jobban nevettem, a testem rázkódott, Horse pedig úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem. Talán így volt.

– Annyira sajnálom – mondtam, könnybe lábadtak a szemeim. – De ez már túl megy az őrültségen. Mi a baj velünk? Merre tartunk innen?

Horse megrázta a fejét, vállat vont.

– Rohadjak meg, ha tudom – ismerte be, és ezegyszer nem vette a fáradságot, hogy alakoskodjon. – Ez egy teljesen új szintű működési zavar számomra és ez mond valamit. Nem akarom ma este kitalálni. Csak le akarok feküdni és azt akarom, hogy velem legyél. Ez jó így? Csak ma éjszaka? Megölelhetlek?

Bólintottam.

– Igen. Folytassuk holnap a veszekedést. Kimerültem.

Feltápászkodtunk a lépcsőről és ő megfogta a kezem, először vitt be a szobájába. Túl fáradt voltam a körülnézéshez. Csak lehúztam magamról a ruháimat és beestem az ágyba. Horse is levetkőzött és mellém bújt, az oldalához húzott. Mint mindig, ettől biztonságban éreztem magam.

Milyen elbaszott volt már ez?

* * *

Arra ébredtem, hogy Horse fekszik mellettem, néztem, ahogy az ujjaival végigsimítja az arcom. Tűnődőnek és fáradtnak tűnt.

– Nem biztos, hogy a csajos este olyan jó ötlet volt – suttogom.

– Egy pöcs vagyok – válaszolta lehunyt szemmel, fájdalmas arccal. – Egy seggfej vagyok és egy pöcs és nem kellett volna abban a szobában lennem a Line-ban. Azért csináltam, mert dühös voltam rád, amiért elmentél és vissza akartam vágni, ami faszság volt. Sajnálom.

Elfordultam, próbáltam nem rágondolni, hogy félmeztelenül van azzal a lánnyal, mindenéhez nagy mellek dörgölődtek. Gyűlöltem kettejük együttlétének ötletét, ugyanakkor őszintének kellett lennem magamhoz. Visszautasítottam a kizárólagos kapcsolatot vele, amikor felajánlotta, aztán ráadásul meg is sértettem. Bár, viszonzásképp elrabolt… és aztán felajánlotta, hogy fizeti a főiskolámat.

Ezzel kvittek voltunk, vagy csak kivételesen elbasztuk?

Tényleg nem kellett volna kihagynom a motoros csaj eligazítást, töprengtem. Legközelebb határozottan részt veszek. Egy kis nevetés bukott ki belőlem és Horse nyögve hátradőlt.

– Elbasztam – mondta.

– Beszéljük ezt meg – mondtam, és megfordultam. Most rajtam volt a sor, hogy előredőlve lenézzek rá. – Nincs kizárólagos kapcsolatunk, vagy legalábbis nem olyan, amiben együtt állapodtunk meg. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán kapcsolatban vagyunk. Nem tudom, hogy van-e jogom dühösnek lenni rád, de gyűlöltem, hogy együtt láttalak azzal a ribanccal. Fogalmad sincs mennyire, mennyire gyűlöltem. Nem számítottam erre. És határozottan mérges vagyok emiatt. És Maxre is dühös vagyok.

– Akarod a jogot, hogy dühös legyél rám, látva, hogy milyen jó vagy benne? – kérdezte, a szája megrándult. A derű nem igazán jutott el a szeméig. Vett egy mély lélegzetet, mintha megerősítené magát. – Mi lenne, ha újrakezdenénk? Gondolod, hogy tudnál nekem még egy esélyt adni?

– Szerinted tényleg képesek lennénk rá? – válaszoltam. Annyi minden volt köztünk, olyan sok bonyolult érzés, hogy még azt se tudtam, hogy kezdjek hozzá a velük való foglalkozásnak. – Vagy már túl késő? Rengeteg terhet cipelünk magunkkal. Úgy értem, még ha el is engedjük a közöttünk lévő dolgokat, még akkor is itt van Jeff.

– Nem akarok az ellenséged lenni – mondta határozottan. – Az embered akarok lenni. Őrült dolgokat érzek irántad Marie és nem akarlak elveszíteni. Jeffnek sem akarok bajt, de mindent megtettem, amit tudtam, hogy segítsek neki. Nem tudok többet tenni, most már rajta áll. Remélem, ezt elhiszed.

Végigcsúsztatta a kezét a testem hosszán, elkapta a lábam és felhúzta a csípője köré. A farka a középpontomat simogatta és megborzongtam, ahogy mindig. Felfokozott tekintete elkapta az enyémet. – Azt akarom, hogy az old ladym legyél, kicsim. Csak ezt tudom felajánlani. Reaper vagyok és ez az én világom. Viseled a felvarrómat, a nőm leszel, és én az embered leszek. Átéljük együtt a jó időket és megküzdünk a rosszakkal. Semmi játszmázás. Ez minden, amim van és mind a tiéd, ha elfogadod.

Sóhajtottam, próbáltam gondolkodni. Akartam ezt – akartam őt, de még mindig nem tetszett ez az egész tulajdon dolog. De láttam Darcyt és Dancert és Cookie-t akcióban – nem voltak tehetetlen áldozatok, és ami nekik volt az embereikkel, lehet, hogy más volt, de jó is volt. Sokkal jobb, mint ami nekem volt Garyvel – és ez egy másik hatalmas adag teher volt. Horse elvállalna egy olyan nőt, aki még mindig egy másik férfi felesége, egy nőt, akinek se vagyona, se képesítése.

Azt hiszem, csak egy kis bizalomra volt szükség.

– Ki akarom próbálni – mondtam lassan, a tekintetét fogva tartva. – Ha megtesszük, akkor egy új kezdetet kell adnunk egymásnak. Csak előrenézni, magunk mögött hagyni a múltat. Engedjük el a dühöt. Egyébként az elkövetkező évet azzal tölthetjük, hogy azokon veszekszünk, amiken nem tudunk változtatni.

– Ez megfelel nekem – válaszolta, még mindig komoly arccal. – De tudnom kell – készen állsz arra, hogy viseld a felvarrómat? Ez így működik a klubban, bébi és nem lehet elhagyni a klubot. Ha nem tudsz ezzel együtt élni, akkor keresek neked egy másik helyet, míg a bátyád hülyesége meg nem oldódik. Ez kinyírna, de megtenném. Kész vagyok elengedni téged, ha erre van szükséged. Kötöttségek nélkül.

– Veled akarok lenni – mondtam, lenyúltam, hogy az ujjaimmal végigsimítsam a gyorsan megkeményedő farkát. A számmal felé közelítettem, hagytam, hogy a csípőm az övé felett lebegjen. – Az old ladyd leszek és viselni fogom a felvarródat. De ha valaha is megengeded valami ringyónak, hogy az arcodba tolja a melleit, saját kezűleg foglak lelőni.

Erre a farka köré fontam az ujjaimat és a kényelmesnél picit erősebben szorítottam meg.

– Vettem – mondta Horse, a számra mosolyogva. – Van fegyvered?

Nevettem, megráztam a fejem, az ajkaimmal megsimítottam a száját.

– Oké, ezzel majd holnap foglalkozunk – mondta a számat bökdösve. – De előbb megduglak. Istenre esküszöm, el se hinnéd azt a fejemben lévő feladatlistát, amin dolgoznunk kell.

Horse nem viccelt a feladatlistával kapcsolatban. Jól kezdtük, de egy pár óra múlva szünetre volt szükségem, hogy egyek. Együtt megreggeliztünk és kitakarítottunk, sütkéreztünk egymás jelenlétében.

Aztán kivitt a pajtába és megtudtam, hogy Horse a fegyverrel kapcsolatban sem viccelt.

* * *

– Oké, tartsd egyenesen, ahogy mutattam. A bal kéz lefelé, hogy kitámassza a jobbot. Tartsd távol az ujjad a ravasztól, amíg be nem állítod az irányzékot. Jó. Most tedd az ujjad a ravaszra és húzd hátra, amíg épp megáll. Ellenőrizd megint a célpontot és tűz.

Háromszor lőttem a szalmabálára tűzött céltáblára egy kicsi, félautomata huszonkettes pisztollyal, aztán levettem az ujjamat a ravaszról, ahogy tanította és a talaj felé irányítottam.

– Tetszik? – kérdezte Horse, elégedettnek tűnt magával. Úgy adta át nekem a pisztolyt, mintha gyémántgyűrű lett volna vagy valami. Nyilvánvalóan jobb, ha nem gondolkozom ezen túl sokat.

– Ez király – mondtam, mert így volt. A lövéstől erősnek és keménynek éreztem magam. – De biztos vagy benne, hogy ez elég nagy? Azok igazán pirinyó golyók, Horse. Ha egy igazi kemény, motoros csaj leszek, akkor nem kellene nekem egy nagyobb fegyver?

– Egy huszonkettes elég nagy volt ahhoz, hogy megölje Bobby Kennedyt – válaszolta, és én abbahagytam a mosolygást és felvontam a szemöldököm.

– A fenébe.

– Ne már. Őszintén, az inkább a pontosságról szól, mint a méretről, bébi.

– Most komolyan azt hallottam, Marcus „Horse” McDonnell, hogy azt mondtad, nem a méretről szól?

– Igen – mondta figyelmen kívül hagyva a kis szúrásomat. – Igaz, hogy nincs akkor megállító ereje, mint egy nagyobb fegyvernek, de én jobban félnék egy olyan nőtől, aki tényleg tudja, hogy lőjön egy huszonkettessel, mint egy férfitól, aki azért vett egy negyvenötöst, mert túl kicsi a pöcse. Ez nem olyan, mint a filmekben, Marie. Egy lőfegyver nem állít meg senkit az útjában, hacsak nem találsz el valami fontosat, még egy nagyobb fegyver sem. Ahhoz puska kell. Ez csak fizika.

– Szóval még ez a kis dolog is képes megölni valakit? – kérdeztem, új tisztelettel néztem a pisztolyra. Nagyon óvatosan adtam vissza neki. – Csak úgy néz ki, mint valami tévés kellék vagy ilyesmi, tudod?

– Francokat – válaszolta. – Azt akarom, hogy gyakorolj vele, hogy tényleg hozzászokj. Csinálni fogjuk minden nap. Csak jusson eszedbe, ha valaha is ráfogod egy emberre, egyenesen a szívébe lőj, és halálos lövést adj le. Sose célozz egy fegyverrel, hacsak nem állsz készen véget vetni egy életnek. És ne áltasd magad azzal, hogy lábon lősz valakit vagy valami ilyen hülyeség. Ha elég rossz, hogy lőjön, akkor elég rossz, hogy megöljön. És egyébként senki sem olyan jó lövész.

– Mi van a buli estéjével? – kérdeztem lágy hangon.

– Mi van vele? – kérdezte, elővett egy másik, nagyobb pisztolyt a táskájából és egy kattanással becsúsztatta a tárat.

– Fegyvert fogtál arra a férfira. Nem ölted meg, mellé lőttél. De meg tudtad volna ölni.

– Aha, meg tudtam volna – mondta. – Igazán szerencsés voltam aznap éjjel, mert amikor a közeledbe lőtt, nem talált el téged. Aztán ő volt szerencsés, mert ugyanabba a helyzetbe hoztam és ő sem lett eltalálva. A különbség az, hogy az ő döntése volt, hogy előhúzza fegyverét egy csomó ártatlan nőre a bulin. Aztán azt választotta, hogy háromszor meghúzza a ravaszt. Nincs mentség erre. Többet érdemelt, mint amit kapott.

– Néha megijesztesz, ez megérted, ugye?

Horse rám vigyorgott, előrehajolt, hogy megpuszilja az orrom.

– Próbáld ki a harmincnyolcast, Miss Nem-tudom-hogy-elég-nagy-e-a-fegyverem. Én ezt szeretem hordani, elég nagy, hogy kárt tegyen, de elég kicsi ahhoz, hogy diszkrét legyen.

Felvettem. Ez nehezebb volt és a kezem egy kicsit remegett, ahogy céloztam vele. Beállítottam az irányzékot, egy hátralépéssel megtámasztottam a testem és meghúztam a ravaszt. A pisztoly visszarúgott és bár nem vesztettem el az irányítást, az érzés sem tetszett. Egy kicsit vadnak tűnt számomra a fegyver és úgy döntöttem, hogy egy ennél is nagyobb a földbe döngölne.

– Értem, mire gondolsz – mondtam. – Ezt nehezebb tartani.

– Aha – mondta. – És nagyobb a rúgásuk, ahogy feljebb mész. Inkább egy számodra kényelmes érzetű fegyverrel látnálak. Különben haboznál a használatnál, ha szükséged lenne rá. A te választásod, és ha nekem nincs olyanom, amilyet akarsz, akkor keresünk.

– Még egyszer ki akarom próbálni a harmincnyolcast – mondtam. Bólintott és felvettem a lőállásom. Ezúttal, amikor lőttem, a töltényhüvely hátrarepült és eltalálta az arcomat, a nyakamon ugrálva beesett a dekoltázsomba.

– Szent szar! – kiáltottam, ledobtam a fegyvert és körbeugráltam, próbáltam kirázni a forró fémet a ruhámból. Az lecsúszott, égetett, míg végre sikerült elhúznom a melltartómat a testemtől és a töltényhüvely a földre esett.

– Jézus, Marie! – mondta Horse felvéve a fegyvert. – Csak így eldobsz egy fegyvert, ami akár el is sülhet. Megölhetted volna magad!

Álltam és nehezen lélegezve néztem rá.

– A hüvely megégetett – mondtam gyenge hangon.

– Édes, az szívás, de sokkal jobban fájna, ha lelőnéd magad. Vagy engem. Ha le akarsz lőni, akkor előbb ki kell valamivel érdemelnem. Így tűnik igazságosnak.

– Azt hiszem, a huszonkettesnél maradok – mondtam, beharapva az ajkaim. Letette a fegyvert és aztán mosolyogva megrázta a fejét.

– Nem vagy unalmas, ugye tudod?

– De ez tetszik neked bennem, igaz? – kérdeztem reménykedve.

– Ja, tetszik – válaszolta, lehajolt, hogy megcsókoljon. – Most gyakoroljuk a fegyvered megtöltését, így még többet lőhetsz vele. Ha valaha is szükséged lenne rá, azt akarom, hogy több legyen egy papírnehezéknél.

– Tényleg komolyan úgy gondolod, hogy szükségem van fegyverre? Egy old lady élete tényleg ilyen kemény?

Megrázta a fejét.

– Valószínűleg nem – válaszolta. – Nem jobban, mint amilyen kemény bármelyik nőnek a körülményeitől függően. Ez egy csúnya világ. De ha tudod, hogy használj egy fegyvert és komolyan veszed, akkor nem fog ártani. De ha nincs és szükséged van rá? Nem tudnék ezzel együtt élni, Marie. A fenébe is, tegnap este szükséged volt rá.

Ez kijózanított.

– Mi van Maxszel? – kérdeztem. – Mi történik vele?

– Ez a klub dolga – válaszolta. – Ne kérdezd – bízz abban, hogy elintézem. Meg lesz büntetve és határozottan nem fog zavarni téged többé. Ha mégis, megölöm.

– Komolyan beszélsz, ugye? – suttogtam. – Tényleg megölnéd?

– Ha baszakodik veled, halott. Ez így megy. Elég a kérdésekből – most mutasd, hogy töltöd meg a fegyvered, bébi. Minden nap fogunk gyakorolni, amíg kényelmesen nem érzed magad vele és gondolkodás nélkül meg tudod csinálni. Ez a fegyver most már a részed. Értesz engem?

– Értelek.

– Ó, bébi, fogalmad sincs – mondta bánatosan, hátrasimította a hajam és a fülem mögé tűrte. – Egyáltalán nincs fogalmad. No, most hadd nézzem, hogy lősz. A fegyveres csajok dögösek.